Nem vétett, azonban egy publicista szakmaiságához, pártatlanságához, illetve az objektív tájékoztatás elvéhez nem illő módon súrolta annak határvonalait azáltal, hogy a Háromszék 2009. december 11-i számában leközölt írásában (Mérkőzések a városi tanácsban) egyoldalúan, sarkítva és szubjektív jelzőkkel illetve mutatott be egy helyzetképet. Olyan helyzetképről van szó, amely két fél viszonyát jellemzi, és amelyet a másik fél meghallgatása nélkül csak szándékosan torzítva lehet bemutatni. Nem az első eset. A más témakörben oly pontos és objektív újságíró az egy és változtathatatlan igazság birtokosává válik, amint a két magyar politikai alakulat viszonyán kell csemegézni. Mindnyájunkban nyomot hagytak az elmúlt ötven év történései, a rendszerváltás után eltelt húsz év örökös átmeneti időszaka sem szépült meg túlzottan az esztendők múlásával. Ehhez, sok más tényező mellett, bizony az olykor elhibázott magyar politikai döntések is hozzájárultak. Ennek ellenére, kizárólag jó-rossz, pozitív-negatív, fehér-fekete végletekben fogalmazni, bizonyos kérdésekben csak az egyik fél véleményét képviselni olyan jellegű túlzás, amely nem méltó egy oknyomozó, tényfeltáró publicistához. A magánvélemény megfogalmazása pedig kényes kérdés akkor, amikor a penzum és a szabad csuklógyakorlat a munkahelynek számító lapban mosódik össze. A fentebb említett Újságírói etikai kódex 6.§ alapján az újságírónak az érintett felek véleményét nyilvánosságra kell hoznia, illetve etikai vétségnek számít, ha a nyilatkozó kijelentésének tüntet fel olyasmit, amit az nem mondott, vagy ha a nyilatkozót sértő szöveg- vagy képi összefüggésbe helyezi. Nos, a megszeppenő, esetleg taktikázó, finnyás, lekenyerezési hajlammal megáldott, regnáló közéleti személyre történő utalás akár olyan sértő szövegösszefüggés is lehetne, amely teljes mértékben nélkülözi a szakmaiság csíráját.
Polgármesterként, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Sepsiszentgyörgy megyei jogú városi szervezete elnökeként és magánszemélyként egyaránt elhatárolódom az említett írásban megjelenített egyoldalú helyzetábrázolástól, elfogultnak, szakmaiatlannak, igazi publicistához méltatlannak és tárgyilagosságot nélkülözőnek tartva azt. A helyhatósági választások teremtette erőviszonyok nem voltak tekintettel egy nagyon fontos összetevőre: az emberi tényezőre. Az igazi pluralizmushoz, a majdani romániai magyar parlament működtetéséhez nem elég a választók akarata, a választottak akarata, rátermettsége és szakmai felkészültsége is épp olyan fontos. A kompromisszumra való hajlandóság hiánya nem csak az ,,energikus polgármester" jellemzője, hanem a másik félé is, ugyanabban a mértékben. Ezt tapasztalatból mondom. A ,,románok" döntőbírói szerepére pedig mindkét fél támaszkodott már, amint ez természetes, hiszen nem szűk etnikai csoportosulásokról van szó, hanem egyenlő joggal bíró városatyákról, különböző pártszínekben. Ha B. Kovács úr gyakrabban beült volna a nyilvános tanácsülésekre, talán árnyaltabbá váltak volna a mesefigurái, kevesebb feje lenne a sárkánynak és több májfoltja az igazság felkent lovagjának. Nem tette talán egyszer sem, mert ő hisz valamiben. Ez jó. A hit nem ráció tárgya. Az etikai magasságokban járó, felelősségteljes véleményformálást felvállaló publicisztika igen. Az infrastrukturális fejlesztés is az. A méterben mérhető aszfaltszőnyeg is az. A napi 12—14 órás munka is az. A megszeppenés, finnyásság, regnálási hajlam mértékegysége még ismeretlen. A polgárok kiábrándultan egy élhetőbb városra szavaztak. Teremtsük meg ezt a számukra. Emberként, ideológiától, pártállástól és személyes ellenérzésektől függetlenül.
