Láthattuk a pártok küldöttségeit fogadó Traian Băsescut, aki nemrég megbékélésről beszélt, öntelt volt, cinikus és magabiztos, akár a szultán, fogadta hódolóit, s jaj volt annak, aki ellentmondani merészelt, azonnal meg is kapta a megfelelő elnöki kioktatást. Arra azonban, hogy Emil Bocot, leghűségesebb hívét nevezze ki kormányfőnek, hihetetlen önteltségre és pimaszságra vall. Bocot és kormányát néhány hete a parlament már tudvalevőleg leszavazta, megbuktatta, és kormánya néhány tagja megbukott a Băsescu szeszélyéből kinevezett Croitoru-kormánnyal, a bukaresti polgármestert, Negoiţăt visszaléptették, s most itt van megint Boc, a kiváló jogtudós, akinek a tankönyveiből egyetemisták tanulnak ugyan, de aki az általa fogalmazott törvényeket is merészen áthágva, rendeletekkel kormányzott, s nem tudta féken tartani a Demokrata-Liberális Párt nagy országos umbuldákról elhíresült korifeusait…
S most korunk skizofrén távirati stílusában tekintsük át, mi is történt a mocskos kampány és a csalásokkal tarkított választás s az alkotmánybírósági tekli-mekli után. (Az érvénytelen szavazatokat vizsgálták, a személyi számokat nem…) Boc, a nagy pókerjátékos a győztes mindent visz elve alapján azonnal megkezdte a tárgyalásokat. Abból indult ki, hogy a parlament legnagyobb pártja, a Demokrata-Liberális Párt alapíthat kormányt. Csakhogy akkor még, papíron legalábbis, létezett a liberális— szociáldemokrata—RMDSZ—nemzeti kisebbségek-féle koalíció Klaus Johannis körül, szét kellett tehát időben bomlasztani. A választások után, Băsescu győzelmét tudomásul véve a szebeni polgármester visszalépett (kiderült, halálosan megfenyegették), s az RMDSZ a nemzeti kisebbségek képviselőivel együtt beállt a táncba, Bocnak sikerült megnyernie őket és a függetleneket (a pártokból dezertálók száma jelenleg 24, ami sokat elárul a román politikus jelleméről!), s így minimális többséggel alakíthat kormányt. Közben kiderült, a liberálisok még tartják a szociáldemokratákkal az egyezséget, és nem hajlandók Boc karámjába állni. Ha az RMDSZ nem sieti el — választóira való tekintettel —, most kiderülhetne, kinek fontosabb a haza sorsa, hiszen Bãsescunak két választása lenne: vagy Antonescut jelölni, vagy kiírni az előrehozott választásokat. De ez már nem fog kiderülni, s különben is nyakunkon a tél, a valutaalap, s a ki tudja, hányadik Boc-kormány.
