A szöveget. A D-ale Carnavaluluinak (Ami a farsangé, Ami farsangkor megesik) több fordítása is van, lefordította többek között Hobán Jenő, majd Szász János és Seprődi Kiss Attila, aki ezelőtt harminc évvel meg is rendezte színházukban. Szász is, Seprődi is tisztában volt a nehézségekkel. Caragiale embertenyészetének nyelvi megjelenítése, amin áll vagy bukik az előadás – a rendkívül sok szófacsarás miatt – lefordíthatatlan. A századfordulói tülekvésnek felépülő Bukarest külvárosi lumpenproletárjai, felemás, félresikerült, vidékről felkerült, s a mahalán szocializálódó kispolgárai meglehetősen bizarrul monologizálnak – hiszen megfigyelhető, hogy a legritkább esetben alakul ki dialógus, a szereplők megátalkodottan mondják a magukét, a franciás, görögös idegen szavakat legtöbbször rosszul ejtve, használva, értelmüket kifordítva. Sznobok, noha nincsenek tudatában, urizálnak mert ez a sikk. Klasszikus darabjában, az Elveszett levélben megjelenik a mindenkori minta is, a végletekig korrupt s furfangos politikai osztály, akiket utánoznak. Parti Nagy Lajos, aki remek ötlettel Karnebálnak fordítja a darab címét, s aki Réz Pál nyersfordításából bizarr és érdekes nyelvi szörnyszüleményeket hozott létre, talán legközelebb került a komédia lényegéhez.

Boldogult úrfikorom nagy élménye volt Pintilie híres előadása Toma Caragiuval, Marin Moraruval, Gheorghe Dinicăval, Mircea Diaconuval, a Bulandrában évekig ment, s csak akkor vették le műsorról, amikor a rendezőnek is távoznia kellett az országból. Hogy Pintiliének milyen víziója volt Caragiale máig aktuális világáról, az híres filmjéből is látható. Az előadást azonban (nem tudom, van-e, maradt-e tévéfelvétel, tavaly nyáron, a másik híres elüldözött bukaresti rendező, David Esrig elmondta egy interjúban, hogy az ő szintén híres és évekig műsoron tartott előadásaiból, a Rameau unokaöccséből vagy a Troilus és Cressidából nem maradt…) hihetetlenül felpörgette, s ez volt a remek színészek mellett a siker egyik titka. Alexandru Dabija is ritmusváltásokkal próbálkozik, ráadásul idegen közegben, magyar színészekkel, akik Bocsárdi iskolájában sok mindent tanultak, de sokuknak a Karnebál az igazi erőpróba, megmutathatják, mire képesek egy más környezetben, egy másik, bizonyos értelemben Bocsárditól különböző felfogású, a szatírára érzékenyebb rendező spektákulumában.

Nos, elmondhatjuk: remekül vizsgáznak. Bírják a ritmusváltásokat, a felpörgéseket, a lelassulásokat, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy megszületett az egyik első, igen figyelemreméltó magyar Caragiale-előadás, amelyet bizonyára a szakfolyóiratokban majd hosszan fognak elemezni. Mi itt most Bartha József remek díszletével kezdenénk, a borbélyműhely a maga naturalisztikus világával megfelelő tér az önfeledt játékhoz. S ebben nincs hiány. Pálffy Tibor a szerelmes természetű, csalafinta borbély és felcser szerepében remekel, de jól elkapja a figurát segédje, a színházunkhoz nemrég visszatérő Szakács László is. A másik páros, a felszarvazott szeretők szerepében komédiázó Mátrai László és Erdei Gábor is rendezői telitalálat, míg Nagy Alfréd a magányosan bóklászó, fogfájós segédfogalmazó szerepében (ez volt a jelenleg politikusként ismert Mircea Diaconu első igazi nagy alakítása, a Pintilie-féle Farsangban, ettől lett országosan ismert) új arcát mutatja, soha nem gondoltuk volna, hogy ennyi érzéke van a szarkazmushoz, az önparódiához. Kivé­telesen mulatságos, sokszí­nű, önfeledt alakítást nyújt a női páros is, az egymással a borbély kegyeiért versengő hölgyek, D. Albu Annamária és Kicsid Gizella.

Mindent egybevetve a Karnebál siker, hiszen Parti Nagy Lajos elvetemült szófacsarásaival és a színészek szinte hihetetlen azonosulásával egy olyan világot támaszt fel kísérteties, démonikus gúnnyal, ami el is múlt, meg nem is. Caragiale hősei köztünk élnek. S hogy ez tudatosodik a nézőben, a rendező nagy érdeme. Már a Reflex fesztiválon bemutatott Ionesco-etűdök az Odeon színház remek művészeinek fergeteges előadásában bizonyította, Dabijának kivételes érzéke van a szarkamushoz, és türelme is minuciózus aprólékossággal, pontosan kidolgozni a részleteket...