Megtudjuk, hogy a kaszinó rendszabályzatát ,,1835-ben februárius 1ső napján tartott közgyülés hatá­rozata szerént" állí­tották össze, és „…meghivatnak Rang Vagyonosság, és állapot külömbsége nélkül minden Hazafiak, kik a müvelt Társalkodásnak Baráti"… és ,,Esztendönként 8, Nyóltz Rh. Forintokat Ezüst pénzbe fizető Részvé­nyes Tagok". Továbbá a kaszinó ,,czélya: Olvasás, Társalkodás és nemesebb időtölté­sek által a Nemzeti Mivelődés". Legalább négy szobá­ból álló épü­let vagy épü­letrész bérbevé­telét tervezik: ,,egy Szoba kü­lö­nö­sen a Könyvek, az Ujságok és follyó Irások olvasá­sá­ra lészen rendeltetve", itt ,,hangos beszé­det… mulattságot folytatni, sött Dohá­nyozni is nem lehet", ,,más Szoba Kártyá­zó háznak lészen elkészitve, hogy az Kártyá­zás nem Nyerekedés", ,,a harmadik szoba Biliárd ház", negyedik a ruhatár. Elnö­ke Daczó Jó­zsef, jegyzője (Titoknok) Forró Ferenc, pénztá­rosa (Tárnok) Bogdán Lukács, vá­lasztmá­nya tizenöt tagú.

Való­szí­nű, hogy Kincses Já­nos kökösi reformá­tus lelkész tollá­ból származik a vá­ros 1835 kö­rü­li leírá­sa, amelyben a céhtársulá­sokról és a ,,nemes szé­kely nemzet művelődésének előmozdí­tá­sá­ra" szolgá­ló kaszinó­ról ír. A vá­rosi tanács irattá­rá­ban őrzött dokumentumokból kiderül, hogy ebben az időben a Bazár délkeleti sarkának helyén álló, vá­rosi tulajdonban levő kaszinóbolt és a tőle nyugatra (kb. a Kovászna Megye Tanácsa helyén) fekvő ún. Casino korcsma volt a tagok találkozóhelye. Öt szoba állt rendelkezé­sükre, melyek gondozá­sát és karbantartá­sát a tanács bérbe adta. 1838-ban Egyesü­leti Nemes Társaságként tartják szá­mon. Ürögi Nagy Ferenc 1839-ben írt Brassó­tól Kézdivásárhelyig cí­mű úti beszá­moló­já­ból (megjelent 1973-ban az Egyed Ákos szerkesztette, Az utazás divatja című kö­tetben is) megtudjuk, hogy ,,…van a vá­rosnak egy kis Casinoja is, több szobákkal, mint olvasni valókkal. Panaszkodni hallottam egyet-mást azon részvétlenség iránt, mellyel ezen serdü­lő s alig pelyhező inté­zethez nagyobbá­ra viseltetnek, mert mint hiteles kútfőből hallám nem egyszer mondani: gyé­rek a részvé­nyesek, gyé­rebbek a fizetők, leggyé­rebbek az olvasók… (a) kártyá­zó, teké­ző szobák dugvák, az olvasó szobákban alig kottyan meg egy-kettő, s a »solvit« rubricában araszos üressé­gek találtatnak."

A kaszinó 1855-ben megváltoztatott alapszabályzattal újraalakul, és a vá­roshá­za felépü­lé­sé­vel a piacsori épü­letrész emeleté­re költö­zik, s évtizedeken át itt is marad. Gazdag könyvtá­rá­ban, já­téktermeiben és társalgó­iban találkozott a vá­ros értelmisé­ge és iparossá­ga a mindennapi elfoglaltság után. A szá­mos kulturá­lis rendezvé­ny, jó­té­kony cé­lú adakozá­s, kö­szöntő kö­zül emeljük ki a Jó­kai Mórnak 1894-ben írói jubileuma alkalmá­ból küldött albumot, melynek pergamenlapjait Gyárfás Jenő az író műveiből ihletődött akvarelljei dí­szí­tik. Két oldalát mellékeljük: a címlapot és a Szent Anna-tó legendáját megörökítő képet.

A román hatóság 1919-ben bezáratta a kaszinót, majd 1922-ben újbóli megnyitását csak úgy engedélyezte, ha annak vezetőségébe és tagjai közé románokat is beválasztanak. A kommunizmus idején vagyonát a szakszervezetek bitorolták el. (Könyvtárainkban ma is találhatók olyan könyvek, melyek a Sepsiszentgyörgyi Kaszinó Könyvtára feliratú pecsétet hodozzák.)