A sepsiszentgyörgyi kaszinó megalakulását a Székely Mikó Kollégium könyvtárában őrzött, a S. Szent Györgyi Társalkodó Eggyesület alap-rendszabásai alcímet viselő S. Szent Györgyi KASINO könyv alapján 1835-re tehetjük, melyet abban az évben Brassóban nyomtak, és gróf Mikó Imre adományozott könyvtárával jutott az iskola birtokába.
Megtudjuk, hogy a kaszinó rendszabályzatát ,,1835-ben februárius 1ső napján tartott közgyülés határozata szerént" állították össze, és „…meghivatnak Rang Vagyonosság, és állapot külömbsége nélkül minden Hazafiak, kik a müvelt Társalkodásnak Baráti"… és ,,Esztendönként 8, Nyóltz Rh. Forintokat Ezüst pénzbe fizető Részvényes Tagok". Továbbá a kaszinó ,,czélya: Olvasás, Társalkodás és nemesebb időtöltések által a Nemzeti Mivelődés". Legalább négy szobából álló épület vagy épületrész bérbevételét tervezik: ,,egy Szoba különösen a Könyvek, az Ujságok és follyó Irások olvasására lészen rendeltetve", itt ,,hangos beszédet… mulattságot folytatni, sött Dohányozni is nem lehet", ,,más Szoba Kártyázó háznak lészen elkészitve, hogy az Kártyázás nem Nyerekedés", ,,a harmadik szoba Biliárd ház", negyedik a ruhatár. Elnöke Daczó József, jegyzője (Titoknok) Forró Ferenc, pénztárosa (Tárnok) Bogdán Lukács, választmánya tizenöt tagú.
Valószínű, hogy Kincses János kökösi református lelkész tollából származik a város 1835 körüli leírása, amelyben a céhtársulásokról és a ,,nemes székely nemzet művelődésének előmozdítására" szolgáló kaszinóról ír. A városi tanács irattárában őrzött dokumentumokból kiderül, hogy ebben az időben a Bazár délkeleti sarkának helyén álló, városi tulajdonban levő kaszinóbolt és a tőle nyugatra (kb. a Kovászna Megye Tanácsa helyén) fekvő ún. Casino korcsma volt a tagok találkozóhelye. Öt szoba állt rendelkezésükre, melyek gondozását és karbantartását a tanács bérbe adta. 1838-ban Egyesületi Nemes Társaságként tartják számon. Ürögi Nagy Ferenc 1839-ben írt Brassótól Kézdivásárhelyig című úti beszámolójából (megjelent 1973-ban az Egyed Ákos szerkesztette, Az utazás divatja című kötetben is) megtudjuk, hogy ,,…van a városnak egy kis Casinoja is, több szobákkal, mint olvasni valókkal. Panaszkodni hallottam egyet-mást azon részvétlenség iránt, mellyel ezen serdülő s alig pelyhező intézethez nagyobbára viseltetnek, mert mint hiteles kútfőből hallám nem egyszer mondani: gyérek a részvényesek, gyérebbek a fizetők, leggyérebbek az olvasók… (a) kártyázó, tekéző szobák dugvák, az olvasó szobákban alig kottyan meg egy-kettő, s a »solvit« rubricában araszos ürességek találtatnak."
A kaszinó 1855-ben megváltoztatott alapszabályzattal újraalakul, és a városháza felépülésével a piacsori épületrész emeletére költözik, s évtizedeken át itt is marad. Gazdag könyvtárában, játéktermeiben és társalgóiban találkozott a város értelmisége és iparossága a mindennapi elfoglaltság után. A számos kulturális rendezvény, jótékony célú adakozás, köszöntő közül emeljük ki a Jókai Mórnak 1894-ben írói jubileuma alkalmából küldött albumot, melynek pergamenlapjait Gyárfás Jenő az író műveiből ihletődött akvarelljei díszítik. Két oldalát mellékeljük: a címlapot és a Szent Anna-tó legendáját megörökítő képet.
A román hatóság 1919-ben bezáratta a kaszinót, majd 1922-ben újbóli megnyitását csak úgy engedélyezte, ha annak vezetőségébe és tagjai közé románokat is beválasztanak. A kommunizmus idején vagyonát a szakszervezetek bitorolták el. (Könyvtárainkban ma is találhatók olyan könyvek, melyek a Sepsiszentgyörgyi Kaszinó Könyvtára feliratú pecsétet hodozzák.)