79 éves korában hirtelen hosszú útra indult Khell Ödön, Bereck és környékének szellemi mindenese. Nem akárki volt ő, élete teljes hosszában a tettek és cselekedetek embere volt, aki voltaképpen átvette berecki felmenőinek, az örmény-magyar Khell és a székely-magyar Hankó családoknak a külső körülmények miatt be nem fejezett, nemzeti közösséget építő munkáját.
Koporsóját tulajdonképpen a Gábor Áron ágyúja Mosonmagyaróváron öntetett hű másának mozdonyára kellene helyezni, és díszlövéssel jelezni a Másik Világ kapujánál: nem akárki érkezik. Khell Ödön a maga módján a székely ezermester nyomdokaiba lépve a Lészen ágyú! parancsolatát váltotta át szellemi és gyakorlati cselekedetekre. Élete végéig vezette az általa kezdeményezett és segítőtársai által működtetett Gábor Áron Alapítványt. A semmiből teremtett új világot: a székely ezermester emlékének ápolására berecki múzeumot rendezett be, ahová összegyűjtötte a Kárpát-medence egészéből a számára elérhető muzeális értékű anyagot, a berecki Gábor Áron-szobor egyik kezdeményezője volt, majd ezt követően hódmezővásárhelyi barátai és mások segítségével a hős nevét viselő Ifjúsági Turisztikai Fogadót létesített, nagy távolságokra szétsugárzó szellemi életet teremtett, honismereti túráinak híre-neve belengte Sósmezőtől Mosonmagyaróvárig a közbeeső térséget.
Khell Ödönt a képzeletbeli ágyúlövés mellett 102 (százkettő!) éves édesanyja távoli csendes zokogása kíséri utolsó berecki útjára, ahol frissen hantolt, számára méltó emlékműre váró sírja máris az élők zarándokhelyévé vált.
