Isten a szeretet! És elmondhatjuk, hogy karácsony a szeretet ünnepe, a megváltó szeretet első tanúságtétele, amelyet Krisztus kereszthalála és feltámadása betetőz. Karácsonykor lett érettünk emberré a második Isteni Személy, hogy megváltson és üdvözítsen. Gyermekként jött közénk, hogy ne féljünk tőle. Kitárta kis karját, hogy mindenkit magához öleljen. Úgy, ahogy majd a kereszten is kitárja karját a megváltás művére — írja karácsonyi üzenetében a gyulafehérvári római katolikus érsek. Jakubinyi György felszólít arra, újítsuk meg fogadalmunkat, hogy a szeretet tanúi maradhassunk, elsősorban otthon, a családban a házastársi hűség, a gyermekvállalás, a keresztény gyermeknevelés révén, továbbá a munkahelyeinken a megbízhatóság és kötelességteljesítés által.

Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke pásztorlevelében azt fejtegeti, mit jelent, hogy az Ige testté lett. Elmondja, ez az üzenet örömhír: ilyen mélységbe jött el Isten, annak érdekében, hogy megkeressen és megtaláljon minket. A legnagyobb mélységből is ki tud emelni bennünket. Isten lehajolt emberi létünk legrejtettebb rétegeibe, hogy a teremtő Ige rendet teremtsen ott, ahol a bűn káoszt eredményezett. Isten számára nincs reménytelen eset. Ismer bennünket. Magára vette az esendő emberi testet, s megmutatta, hogy lehet ebben a testben a kísértésnek ellenállni és istenfélő életet élni, az előttünk lévő küzdőteret kitartással megfutni.

A karácsony ünnepe elképzelhetetlen csillag nélkül. A csillag megjelenése adta tudtára a világnak Jézus születését. A fényes csillagot látták meg a Biblia leírása szerint a napkeleti bölcsek és az egyszerű pásztorok — írja Bálint Benczédi Ferenc erdélyi unitárius püspök. A csillag jelképe végigkíséri életünket, történelmünket. Csillagot faragtak apáink kapufélfákra, csillagmintát szőttek anyáink szövőszékeik fölé hajolva. Meséink-dalaink tele vannak csillagokkal, mutatják az utat a szegénylegénynek vagy katonáinknak a harctéren. Ma is, amikor kicsinyek látják meg Isten napvilágát, szüleik élete egén csillagokként ragyognak. Bölcsőnk fölé hajolva hányszor emeltek magasba a mi szüleink is kimondott vagy titkos vallomással: életem csillaga, fénye! Ám karácsony csillaga egészen mást jelent.

A csillag olyan égitest, amely energiát termel, így saját fénnyel rendelkezik — szemben a bolygókkal, amelyek központi csillaguk fényét verik vissza. Ha igazán csillagok vagyunk, akkor van fényünk, energiánk a jóra, szépre és igazra. A legfőbb jó, szép és igaz Isten világához tartozik, és bennünket oda emel. Nekünk csak Jézus tanításait kell megtartanunk és követnünk. Ha pedig bolygók vagyunk, akkor a központi isteni naprendszerünk fényét kell visszavernünk. Akár csillagként, akár bolygóként az ember életének értéke abban áll, hogy a szeretet fényét és energiáját sugározza. Legyünk egymásnak örömöt adó, a szeretet energiáját átadó karácsonyi csillag! Ebben a hivalkodóan díszes karácsonyi pompában ragyogjon a magunk egyszerű kis csillagfénye! Ez ad a léleknek meleget és világosságot. Otthonainknak, közösségeinknek ez ad békét és nyugalmat — üzeni az unitárius főpásztor.