Január 1-jével Svédországtól Spanyolország veszi át az EU soros elnökségét, de ez a mostani váltás sokkal élesebb határvonal átlépését jelenti, mint amit az eddigi, félévenkénti stafétabot-átadások jelentettek.
A spanyolok már a december 1-jén hatályba lépett Lisszaboni Szerződés, az unió reformszerződése alapján kezdik meg a munkát, ami egyebek közt azzal jár, hogy a tagországok állam-, illetve kormányfőit összefogó Európa Tanácsnak állandó elnöke is van, történetesen a belga Herman Van Rompuy személyében. Így José Luis Rodríguez Zapatero miniszterelnök — az eddigi soros elnök országok vezetőivel ellentétben — nem fog elnökölni az Európa Tanács ülésein.
Mint Miguel Ángel Moratinos spanyol külügyminiszter elmondta, Zapatero rendelkezésre áll, kész segíteni Van Rompuynek a feladatok ellátásában, de azt az Európa Tanács elnöke dönti majd el, mikor mennyiben tart igényt erre a segítségre. Ez a most következő fél év tehát az állandó elnök és a soros elnökség közötti együttműködés, munkamegosztás gyakorlati kialakításának jegyében telik majd.
A spanyol elnökséget a belga, majd 2011 első felében a magyar elnökség követi. E három ország egymással szoros koordinációban, úgynevezett trióként működve kíván tevékenykedni.
Megerősítette a reformszerződés az unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének a hatáskörét is: a tisztségre kiválasztott brit Catherine Ashton egyfelől az EU kormányának, az Európai Bizottságnak az alelnöki tisztét is betölti majd, másfelől több ezer fős uniós külügyi apparátus fogja segíteni munkáját. A soros elnök ország első számú vezetője mellett tehát a külügyminiszterre is új szerepkör hárul. A többi szakminiszter változatlanul elnököl majd az egyes szakosított tanácsüléseken, például az igazságügyi miniszterek, agrárminiszterek, pénzügyminiszterek stb. tanácskozásán.
A Lisszaboni Szerződésből olyan további változás is következik, hogy kiterjed az Európai Parlament együttdöntési jogköre, vagyis az eddiginél több kérdésben kényszerül majd kompromisszumra a tagállami kormányokat képviselő Tanács a parlamenti képviselőkkel, akik nem feltétlenül gondolkodnak azonosan saját országuk kormányával a napirenden levő ügyekben.
A spanyol elnökség alatt válik időszerűvé minden jel szerint annak a szakmai munkának a megkezdése, amely előkészíti a politikai döntést, hogy mikor, milyen módon, milyen ütemezésben kell felhagyni azokkal a gazdaságösztönző intézkedésekkel, amelyek a válság miatt váltak szükségessé. Ezek az élénkítő csomagok hallatlanul növelik az állami eladósodottságot, így amint betöltötték szerepüket, és a válság enyhül, vissza kell térni a normális, fegyelmezett pénzügyi politikához. Most azonban még növekszik a munkanélküliség, nem lehet a válság megszűntéről beszélni, és a rendkívüli intézkedések időszakából való kivezető stratégiát a foglalkoztatás növelését célzó erőfeszítéseknek kell alárendelni.
Az EU szomszédságpolitikája terén a spanyol elnökségnek nagyfokú rugalmasságot kell tanúsítania, és ebben kifejezetten fontos lehet az elnökségi trió bevezetése, az, hogy a belgákkal és a magyarokkal össze fogják hangolni a prioritásokat.
A nyugat-balkáni országoknak az EU-hoz való további közelítése terén — a földrajzi adottságok miatt — szintén van jelentősége a trióban történő elnöklési módnak. A spanyol elnökség kezdetével tehát bizonyos mértékben Magyarország szerepe is növekszik az unió jövőjének alakításában.
