Azt mondják, és nem véletlenül, hogy van egyetemes magyar irodalom, népköltészet, kultúra... Tényleg van. Hiszen van egyetlen magyar is — bárhol éljen ő —, aki nem vallja magáénak Apáczai Csere Jánost, Benedek Eleket, Bod Pétert, Kőrösi Csoma Sándort, Bolyai Jánost, Bolyai Farkast...?
Meggyőződésem, nincs! Ha ők mieink — mert azok! —, akkor nyugodtan vallhatjuk magunkénak a romániai magyar sportolókat is, hogy csak a legnagyobbakat említsem, Szabó Katit, Balázs Jolánt, Szabóné Orbán Olgát, Jeneiné Gyulai Ilonát, Stahlné Jencsik Katalint, Szabóné Lázár Rékát, Kicsid Gábort, Nagy Irént, Ugron Jozefinát, Radó Ilonát, Török Editet, Török Máriát, Simon Margitot, Derzsi Edét, Tusa Imrét, Bölöni Lászlót, Miklós Magdát..., akik eredményeikkel, öregbítették a magyar nemzet hírnevét, akik bár túl a határon éltek, sportoltak, nevükkel igazolták együvé tartozásunkat, eredményeikkel igazolták nemzetünk rátermettségét, tehetségét, szorgalmát, kitartását, nagyságát. Jogos tehát a hozzáállásunk, mely szerint függetlenül attól, hogy hol élünk, mi, magyar ajkúak egy közösségbe tartozunk — a magyar nemzet tagjai vagyunk! Eredményeik országuk sportmozgalmának eredményei is, de ezentúl az egyetemes magyar sport trófeakincsét — tetszik vagy nem egyeseknek — is gazdagítják. Kötelességünk, hogy adott pillanatban megemlékezzünk a legnagyobbjainkról, mint az egyetemes magyar sport nagyjairól, s eredményeik elismerésével fejet hajtsunk előttük, méltóképpen tisztelve sportnagyságukat.
Keleti Ágnes
Budapesten született 1921. január 9-én. Ő a magyar tornasport legeredményesebb olimpiai versenyzője, ötszörös olimpiai bajnok, akit 2004-ben a Nemzet Sportolójává választottak. Pályafutása: 1937-től 1938-ig a budapesti Vívó és Atlétikai Club tagja volt, 1938-ban a Nemzeti Torna Egyletben sportolt. 1945 után a Postás, majd 1950-től a Testnevelési Főiskola versenyzője, 1954-től az Újpest sportolója lett. Eredményei: 1952, Helksinki: olimpiai aranyérmes (talajon), olimpiai ezüstérmes (kéziszer csapat), olimpiai bronzérmes (felemás korlát), 1954: világbajnok (felemás korlát), 1956, Melbourne: olimpiai aranyérmes (talaj, gerenda, felemás korlát, kéziszer csapat), olimpiai ezüstérmes (egyéni összetett). Keleti Ágnes gyakran részt vesz a Magyar Olimpiai Akadémia vándorgyűlésein. Bármerre is járunk, Soprontól Sárospatakig, Tatától Békéscsabáig, mindenütt igyekszik népszerűsíteni az olimpiai eszmét, a magyar tornászok olimpiai eredményeit. Jól ismeri a zágoni Szabó Katit, és büszke is rá, hiszen elmondása szerint csak a magyar tornasport tudott ez idáig egy olimpián két négyszeres olimpiai bajnokkal előrukkolni. Ágnes büszke Katira, mint ahogy Kati is Ágnesre. Mi pedig büszkék vagyunk mindkettejükre.
