Ezt a jövőt vetíti előre a január 1-jétől életbe lépő új oktatásfinanszírozási rendszer, amelynek háromszéki hatásairól Keresztély Irma megyei főtanfelügyelővel beszélgettünk.
A közoktatási intézmények működési költségeire eddig is nehezen teremtették elő a pénzt az önkormányzatok, minden bizonnyal ezután is így lesz. Ezt azért fontos már az elején leszögezni, mert aki úgy gondolja, hogy azon a településen, ahol a gyermeklétszámhoz kötött új típusú központi alapfinanszírozás — személyzeti költségek, magyarán fizetések és pótlékok, továbbképzési és tankönyvkiadások — nem lesz elegendő, majd pótolják a helyi bevételekből, az merőben téved. Bár erre a törvény lehetőséget nyújt, a gyakorlatban kevés az esélye a megvalósításnak. A főtanfelügyelő szerint ez annyit jelent, hogy minden óvodát és iskolát, illetve a pénzügyi központokat akkorára kell méretezni, hogy a kormány által meghatározott pénzügyi képlet alapján működőképesek legyenek. Óvodák esetében kétszáz, iskoláknál háromszáz a legalsó gyermeklétszám, amikor a standard fejkvóta alapján kiszámított költségvetés elegendő. Említett értéket a városon tanuló V—VIII. osztályos diákra fordított összeghez igazítják, ez jelenti az egyes szorzót, de ez változik tanulmányi ciklusonként, szakonként, függ a tanítás nyelvétől, illetve attól, hogy falun vagy városon működik a tanintézmény.
Keresztély Irma: Minél többet kell nyújtani a szülőknek és a tanulóknak, megakadályozandó, hogy elvigyék a gyermekeket a településről más iskolába. Gyakorlatilag megkezdődik a verseny a gyermekekért, így beindul a versengés az iskolák között, és ez idővel minőséget is fog eredményezni. Minél több a háromszáz alatti tanulólétszám, illetve a százötven alatti óvodásszám, annál inkább nehézségei lesznek az adott tanintézménynek, mert nem kapja meg azt a költségvetést, amire szüksége lenne. Amelyik iskolának több a diákja, minden olyan pénzösszeget, mely meghaladja a gyermeklétszám szerinti fenntarthatósághoz elegendő határt, fejlesztésre, beruházásra, eszközvásárlásra fordíthatja. Tehát nem csak a fejkvóta szerinti finanszírozás az óriási változás, hanem az is, hogy az iskolák globálisan kapják meg a költségvetést, és az egyes költségtételek átjárhatóbbak az eddiginél.
— Falun még mindig működnek összevont osztályok, ezek az iskolák nem illeszkednek a költségvetés létszámhoz kötött feltételeibe.
— Úgy tartom, hogy az óvodának és az I—IV. osztálynak továbbra is meg kell maradnia minden településen. Ötödik osztálytól, amikor a különböző tantárgyakból más-más tanár készíti fel a tanulókat, a költségek sokkal nagyobbak, de a minőség biztosítása tekintetében is fontos az átszervezés. Ez azt jelentené, hogy az összes önkormányzatnál, ahol a községközponthoz több település tartozik, a gyermeklétszám csökkenése miatt meg kell oldani a gyermekek beszállítását, és ehhez megvannak az autóbuszok. A líceumok esetében más a helyzet. Főként a szakiskolák és a művészeti iskolák nagyon költségesek. A szakközépiskoláknál úgy lehetne csökkenteni a személyzeti kiadásokat, ha a műhelygyakorlatokon nem osztják csoportokra az osztályokat. Igaz, hogy minőségileg ez nagyon jó, de jelenleg minden osztálynak két oktatómestert kell fizetni egy óráért. Az új számítás szerint a meglévő hatszázas-hétszázas létszámú szakközépiskolák fenntarthatósága negyvenöt-ötven százalék lenne, ami azt jelenti, ha ebben a felosztásban működnének tovább, a pedagógusok fizetése csak ötven százalékban lenne biztosított.
— A kisebbségi oktatásban plusz 0,143-as korrekciós mutatóval számítanak többletköltséget, ebből kellene finanszírozni az anyanyelvi órákat, a továbbképzést, a sajátos tankönyveket.
— Valószínű, ez nem elegendő, az évi korrekciókat még alkalmazni kell. Egyelőre nem lehet belelátni, hogy az új típusú finanszírozásnak melyek lesznek a következményei. Eddig megyeszinten osztották le, és az alkalmazottak számához igazították, ezután a gyermeklétszám határozza meg a központi alapokból visszaosztott pénzt. Ezt a fajta finanszírozást nem a tanügyi törvény fogja szabályozni, hanem a decentralizáció törvénye. A megyének előnyt jelent, hogy a tanulók hetvenöt százaléka magyar nyelvű, de hátrány, hogy van huszonhárom százalék román kisebbség, amely területi elosztás tekintetében, Bodza vidékét leszámítva, szórványnak tekinthető, aminek következménye, hogy nagyon alacsony létszámmal működnek román tannyelvű osztályok. Ez nem csak falun gond, hanem például Sepsiszentgyörgyön is, ahol négy-öt általános iskolában működnek nyolc-tíz tanulóval román csoportok, ezt kötelező módon össze kell vonni egy iskolába. Természetesen ez tanítói állások megszűnésével fog járni.
— Mindezek tudatában hogyan lehetne gazdaságossá tenni a háromszéki oktatást?
— A jövőt az iskolakonzorciumokban látnám. Ez kivédené a demográfiai csökkenésből eredő problémák nagy részét. Pénzügyi és adminisztrációs szempontból össze kellene vonni több település iskoláját, ezeket menedzser irányítaná, és megmaradnának a nevelési igazgatók, de nem lenne annyi könyvelői csoport és adminisztrátor, ahány iskola. Városon a szakközépiskolákat kellene adminisztráció szempontjából összevonni, és intézményesíteni a felnőttképzést ezekben, ami bár létezik, nem eléggé hatékony.
— Mit jelent ez a pedagógusok számára?
— Ez a típusú finanszírozás természetesen nem az év elején érinti a pedagógusokat, de tény, hogy az első félévben meg kell hozni azokat a döntéseket, amelyek a 2010/2011-es tanévet érintik. Az iskolák rákényszerülnek, hogy valós értékelést végezzenek, és megtörténik a tanárok érték szerinti sorrendbe helyezése. Lesznek, akik az elvárásoknak megfelelnek, de lesznek olyanok is, akiktől az iskolának meg kell válnia, ha nem is azonnal, de egy-két éven belül a közoktatásban is lesznek munkanélküliek.
