Különös módszerekhez folyamodik a Román Vasúti Társaság annak érdekében, hogy rávegye az utazóközönséget: vásároljon jegyet, ha már vonattal akar utazni. A sepsiszentgyörgyi állomásépület bejáratain hatalmas plakátokat helyeztek el, amelyek — a kölcsönös tisztelet jegyében — arra biztatják az utasokat, hogy vásároljanak jegyet.
Vitatható ugyan az intézkedés hatékonysága: több mint félórás álldogálás után például egyetlen olyan személyt sem sikerült felfedeznem, aki elolvasta a plakátot, majd lehorgasztott fejjel, bűntudattól el-elcsukló hangon jegyet kért volna a kasszánál. Minthogy pedig a hatékonyság megkérdőjelezhető, ugyancsak kétséges az intézkedés gazdaságossága. Ha már bevételeit szeretné növelni a CFR, az is kézenfekvő megoldás lenne, hogy megvesztegethetetlen ellenőröket alkalmaz.
A legdühítőbb azonban a plakátokon lévő felhívás hangneme. A kölcsönös tisztelet jegyében ugyanis nem egyszerűen csak megkérnek, hogy vásároljunk jegyet, hanem egyúttal fenyegetnek is. Legyenek olyan kedvesek, és vásároljanak jegyet. Vagy talán azt akarják, hogy az egyik ellenőr elkapja, és hatalmas büntetést rójon ki? Ezt akarja? Épp csak a meggyőzés utolsó fázisa hiányzik: hát normális maga, hogy ezt akarja?
A fenyegetés azonban nem merül ki a hatalmas pénzbírság és az ellenőrök számának fokozásából álló rémképben. Netalántán azt akarja, hogy megszüntessük a járatot azért, mert maga nem vett jegyet, így nem kifizetődő azt üzemeltetni? Ezt akarja? Aztán ott integethet az út szélén a mínusz harmincfokos hidegben, míg valamelyik autó megáll, és felveszi, ha történetesen épp Sepsiszentgyörgyről Kézdivásárhelyre akar utazni. Vagy tessék gyalogolni, ha nem tetszik. A kölcsönös tisztelet jegyében tehát épp csak arra nem kérik fel a tisztelt utazóközönséget, hogy vásároljon négy-öt, sőt, tíz jegyet, hogy legyen kifizetődő a járat, sőt, maradjon pénz hasonló plakátokra is.
A monopóliumhelyzet biztosította hatalmát élvező vasúti társaságnak egyféleképpen lehetne érdemben válaszolni. A kölcsönös tisztelet jegyében felszólítani őket, hogy ne fenyegessék a tisztességes utazóközönséget, amelynek pénzéből megengedik maguknak a plakátok kinyomtatását, miközben a vállalat semmit nem tesz az utasok kényelméért. Leszámítva persze, hogy negyedévente emelik az árakat a vállalat termelte veszteségek fedezésére. Bár kétségkívül az is a kényelemhez tartozik, hogy a vonatjegy megvásárlása után alig marad pénz a tárcánkban.
