A törvényszékhez tartozó, de az igazságágügyi minisztériumnak alárendelt, kis létszámú pártfogói hivatalt nyugat-európai mintára hozták létre, legfontosabb feladata azok felügyelete, akiket ugyan szabadságvesztésre ítéltek, de büntetésüket felfüggesztették. Székhelyük a megyei számvevőszék épületében, és tavaly a kézdivásárhelyi bíróságon is berendeztek egy irodát. Romániában hét-nyolc ezer, Háromszéken jelenleg 130 körüli azok száma, akik ugyan elkövettek valamilyen bűncselekményt, de nem kell börtönben ülniük, hanem ― bizonyos megszorításokkal ― szabadon élhetnek. A rájuk szabott feltételek betartását három jogász és a hivatalvezető Gheorghe Ulici pszichológus ellenőrzi. A rendszer előnyeiről Soós László tanácsossal beszélgettünk.
A börtön sokszor többet ront, mint javít
Az elítéltek felügyelete valójában a börtönbüntetés alternatívája: bebizonyosodott, hogy a börtönökből ritkábban jönnek ki megjavult erkölcsökkel az emberek, gyakori eset, hogy ellenkezőleg, kitanultan szabadulnak, és nehezebben illeszkednek vissza a társadalomba. Ez nem csoda, hiszen közben a megélhetésük, de sok esetben lakásuk és családjuk is elvész, és ha nincs, hova menni, lakni, dolgozni, nincs megélhetési lehetőség, nincs, aki támogassa az elítéltet, sokan újabb bűncselekményt követnek el, nem találnak rá a helyes útra. A bűnözést mint társadalmi jelenséget tanulmányozó szakértők már bő száz éve megállapították az alternatív formák előnyeit, amelyeket az igazságügy reformjával Romániában is bővítettek. Jelenleg az európai kollégákkal nagyjából azonos a jogkörük, továbbképzésükben brit, holland, francia, spanyol, magyar és svájci szakértők segítenek.
— A közvéleményben eléggé elterjedt az a felfogás, hogy csak a kis bűnözők kerülnek rács mögé, a nagyok meg szabadon úszkálnak...
— Ez téves megközelítése a törvényes keretnek és a tényeknek. A büntető törvénykönyv értelmében a börtönbüntetés végrehajtását bárki esetében felfüggesztheti a bíróság, ha az egyént legtöbb négyévi szabadságvesztéssel sújtották, vagy ha nem volt előzőleg egy évnél hosszabb szabadságvesztésre ítélve (kivéve bizonyos jól meghatározott eseteket), illetve ha a bíróság úgy értékeli — az elítélt utólagos magatartása alapján —, hogy maga az ítélet elegendő figyelmeztetés, az illető nem fog elkövetni más bűncselekményt. A börtönbüntetés felügyelet alatt történő felfüggesztését alkalmazni lehet akkor is, amikor több bűncselekményről van szó, ha a kiszabott börtönbüntetés legtöbb három év, és az előbbi feltételek is teljesülnek. Minden esetben egyéni mérlegelés alapján dönthet úgy a bíróság, hogy az adott személy maradhat a közösségben, családja körében, munkahelyén, mert így hasznosabb a társadalomnak. Ennek gazdasági vetülete is van — két éve egy elítélt havi 1100 lejébe került az államnak (nincs frissebb adatunk) —, de nem ez a legfontosabb, hosszú távon előre kell gondolkozni. Az elsődleges bűnözők, a véletlenül elkövetett bűncselekmények okozói nem mindig jelentenek akkora veszélyt a közösségre nézve, hogy indokolt legyen bebörtönzésük, hiszen többnyire megkeseredve jönnek ki, és elindulnak egy olyan lejtőn, amelyről nehéz a visszakapaszkodás. Igaz, a társadalomnak biztonságot ad, hogy a bűnöző korlátozott időre nem tud ártani másoknak, az áldozatnak is elégtétel, hogy az elkövető szenved, de a bezártság sok negatív változást is hoz, és minél hosszabb, hatásai annál nehezebben visszafordíthatóak. A börtönviselteket sok esetben megbélyegzi a társadalom, nehezen találnak munkát is. A felfüggesztéses büntetés hatékonyságát két egyszerű adat is jelzi: a börtönviselteknek 40—60, a felügyelet alatt állóknak azonban csak 11 százaléka válik visszaesővé. Ügyfeleink zöme iskolázatlan, vagy alacsony, illetve középfokú végzettségű, alig öt százalékuk rendelkezik felsőfokú végzettséggel. Sok a fiatal, 95 százalékuk ötven év alatti. Kevesebb köztük a nő, 5—10 százalék, 10—15 százalékuk család nélküli. Foglalkozásukra nézve is elég vegyes a kép.
A személyre szabott büntetés hatékonyabb
— Milyen is ez a felfüggesztett büntetés?
— A büntetést a bíróság szabja ki, és ha a bíró úgy dönt, hogy a vétkes mondjuk háromévi börtön helyett öt évig álljon felügyelet alatt, akkor az illető személy hozzánk kerül, és mi követjük, hogy betartja-e a rá kiszabott feltételeket. Munkánk azonban hamarabb is megkezdődhet, az ügyészség vagy a bíróság a bűnügyi eljárás során kérhet jelentést a vádlottról, és ezt mi készítjük el. Kiskorúak esetében ez kötelező, de nagyon gyakran folyamodnak érte felnőttek ügyeiben is, mert a vádirat csak a bűncselekménnyel szoros kapcsolatban álló tényekre terjed ki, és nem szolgáltat elég adatot a vádlott személyéről: milyen a családi, munkahelyi, baráti környezete, mennyire hajlandó beismerni, jóvátenni vétségét, milyen tényezők váltották ki a bűncselekmény elkövetését; könnyebb személyre szabott büntetést kimondani, ha mindez ismert. Mivel szolgálatunk nem résztvevője a büntetőjogi eljárásnak, e jelentéseket független szakértői véleményként fogadják el, sokat is igényelnek, hét év alatt félezernél többet készítettünk. Eléggé összetett feladat, ki kell menni a lakhelyre, munkahelyre, elbeszélgetni családtagokkal, barátokkal, munkatársakkal, bekérni az adatokat különféle hivataloktól, és összefoglalni az egészet. Az egészségi állapotot, esetleges pszichés terheltséget, függőséget, munka- és csapatszellemet, felelősségtudatot is felmérjük, még azt is, hogy a vádlott teljesíti-e szülői kötelezettségeit, vagy kártalanította-e áldozatát. Az érintett személyiségi jogait tiszteletben tartjuk, megtagadhatja például a családorvosa vagy főnöke kikérdezését, ha úgy érzi, hogy ez árt neki. Minden információt szigorúan bizalmasan kezelünk, nem vihetjük és nem visszük a nyilvánosság elé. Ha már megvan az ítélet, a felügyelet abból áll, hogy behívjuk az elítéltet, számba vesszük a családi és személyes adatait, életkörülményeit, munkahelyét — több, nagyon részletes kérdőívvel dolgozunk, nagyjából azonosak a nyugati kollégák által alkalmazottakkal —, de nem csak ezekre alapozunk, sokat számít az érzésünk, tapasztalatunk, felkészültségünk. A felügyelet feltételei lehetnek enyhébbek, de az egyénnek minden esetben éreznie kell a törvény szigorát. Pár ügyfelünk külföldön dolgozik — olyan is van, aki már más állampolgársággal is rendelkezik, de a megadott időpontokban hazajön, és számot ad magáról az előírás szerint. Országon belül, ha elköltözik, elküldhetjük az iratcsomóját más megyébe, de külföldre valószínűleg csak 2012-től.
— A külső szemlélő, a szomszéd vagy esetleg a károsult tehát csak annyit lát, hogy az, aki elkövetett egy bűncselekményt, és jogerősen el is ítélték, esetenként szabadon jár-kel, és gyakorlatilag háborítatlanul éli életét?
— Lényegében azt kell megérteni, hogy azok, akik felfüggesztett börtönbüntetésüket felügyelet alatt töltik, valódi büntetést kaptak, de szabadságvesztés nélkül, ami nem megbocsátást jelent, és semmiképpen nem privilégium. De vegyük elölről: ha valaki bíróság elé kerül, és az eljárás során bebizonyítják bűnösségét, három kilátása van: börtönbe kerülhet (ezt sem mindenki üli le, a jó magaviseletűeket büntetésük vége előtt kiengedik), felügyelet alatti felfüggesztést vagy feltételes felfüggesztést kaphat. A felügyelet azt követi, ahogyan az elítélt ezt az esélyt hasznosítja a próbaidő alatt. Ideális helyzet, ha a próbaidő letöltésével az elítélt jogilag rehabilitálódik, ami számára megelégedést, részünkre pedig munkánk sikerességét jelenti. A felügyelet célja a társadalom biztonságának növelése, a visszaesés megelőzése, a büntetés megszorító és javító jellegének érvényesítése.
A felügyelet alatt álló személy négy dologgal tartozik: jelentkeznie kell nálunk a megszabott időpontokban (ennek gyakoriságát a bíró, de legtöbb esetben szolgálatunk állapítja meg), be kell jelentenie a nyolc napot meghaladó eltávozást és visszatérést, az esetleges lakcím- vagy munkahely-változtatást, és a megélhetésére vonatkozó adatokat. Konkrétan, miután a bíróságtól megkapjuk az ítéletet, mi általában behívjuk az illetőt megbeszélésre, de gyakoribb, hogy kimegyünk a lakhelyére, hogy láthassuk az életkörülményeit; nyitunk egy iratcsomót, begyűjtjük az adatokat — ugyanúgy, mint a jelentéshez —, ha olyan a helyzet, megállapítjuk a lakhatatlanság tényét vagy a bizonytalan megélhetést. Számba kell vennünk a rizikótényezőket (munkahely és jövedelem hiánya, lakásproblémák, szenvedélybetegségek, rossz társaság), és az esetleges megtartó erőket (megfelelő szociális vagy családi háttér, munkahelyi és jövedelmi biztonság, hovatartozási tudat stb.).
Feladatunk a javulást, a változást segíteni, az elítéltet saját kérésére tanácsadással is támogatjuk. Több esetben sikerült állást szerezni (kitűnő társunk volt ebben Kelemen Tibor munkaerő-ügynökségi igazgatóként), és előfordult, hogy ideiglenes lakást is tudtunk intézni a szociális otthonban (Tankó Vilmos igazgató segítségével), de valójában nem halat akarunk adni a rászorulónak, hanem inkább próbáljuk megtanítani halászni. Vannak különböző programjaink, egyéni vagy csoportos foglalkozások, ezek célja ráébreszteni a résztvevőket, hogy gondolkozzanak el problémáikon. Azzal, aki már tudatosította gondjait, és megkísérel valamit tenni magáért — féken tartani káros szenvedélyét, javítani a készségein, vagy kártalanítani az áldozatot —, megoldásokat keresünk, de minden esetben az illető saját, családi meg szociális adottságainak értékesítésére alapozunk, ez a legfontosabb. A leghosszabb felügyeleti időszak kilenc év.
Vissza kell nyerni az embert
— Mi történik azzal, aki kibújik e kötelezettségek alól?
— Ha a négy feltétel valamelyikét az elítélt nem tartja be, vagy új bűncselekményt követ el a próbaidő alatt, értesítjük a büntetés-végrehajtásért felelős bírót, és ha megállapítható a rosszhiszeműség, visszavonják a felügyelet alatti felfüggesztést, és börtönbe zárják.
— És honnan tudják, hogy a felügyelt személy akkor is betart minden feltételt, amikor kimegy az ajtón?
— Van, akinek a felügyelete nem ránk tartozik, például azokat a rendőrség felügyeli, akiket ideiglenesen engednek ki a börtönből betegség, szülés vagy hasonlók miatt. Ügyfeleinket sem őrizzük, elmehetnek színházba vagy a tengerpartra (csak a nyolc napnál hosszabb távollétet kötelező bejelenteni), de ha a bíróság megtiltja nekik a járművezetést, valamilyen helyen való tartózkodást, vagy a bűntárssal való kapcsolattartást, akkor az ilyen jellegű kötelezettségek teljesítését is követjük. Egyeseket tanfolyamra köteleznek, vagy nem fizetett munkára egy közérdekeltségű intézmény javára. Ezt inkább kiskorúakra szokták kiszabni, de néha felnőttekre is. Ezt szabad idejében kell elvégeznie, 50—200 óra lehet hétvégeken vagy pihenőnapokon. Vannak egyezményeink a polgármesteri hivatalokkal, de elég nehézkes a végrehajtás, mert kiskorú számára a munka nem lehet megalázó vagy balesetveszélyes, fel kell mérni a képességeit, megkeresni a megfelelő lehetőségeket, felügyeletet biztosítani... Tervek szerint, a kiskorúaknak hétvégi programot és polgári nevelést kell majd szerveznünk, amihez egyelőre sem elegendő emberünk, sem megfelelő felkészültségünk.
— Kiskorúakat is elítélnek?
— Tizennégy éves korig nincs büntetőjogi felelősségre vonás, 14—16 év között ez már lehetséges, de ilyenkor (az általunk elkészített jelentés mellett) kötelező a pszichiátriai vizsgálat. Itt már sok függ az orvostól: ha a tudatosság megállapítható, a kiskorú a nagykorúakra kiszabható büntetés felét kaphatja. Legtöbbször nevelési eljárást foganatosítanak — figyelmeztetéssel, megrovással, szülői vagy a mi felügyeletünk alá helyezéssel (ez legtöbb egy évre szólhat), és a bűncselekmény tényét nem írják be az erkölcsi bizonyítványba sem, a felnőtté válásig nem számít senki visszaeső bűnözőnek: kiskorút nem bélyegeznek meg egy életre. Olykor javítóintézetbe utalják a fiatalokat (környékünkről is vannak a Tg. Ocna-i és găieşti-i egységekben), csak utolsó megoldás a börtön. Igen, a kiskorúak börtönbüntetését is felfüggesztheti a bíróság, gyakran meg is teszi, nálunk is volt ilyen eset. Összegezve elmondhatom, hogy a felfüggesztett és felügyelet alatt töltött börtönbüntetés, mint alternatíva, egy más utat nyit meg az elítélt számára, amivel — a közösség támogatásával — növelni lehet azoknak a társadalomba való visszailleszkedését, akikről feltételezhető, hogy tévedésük nem rendszeres, és eljutottak egy olyan pontra, amikor saját maguk döntöttek az életvitelük megváltoztatásáról.
