Az Egy év munkája, A jelen és a jövő feladatai című füzetecskét átnézve büszkék lehetünk városunkra: fényképes beszámolók mutatják az elmúlt esztendő eredményeit. Jómagam elismerem az előrelépést, és megköszönöm a polgármesteri hivatal alkalmazottjainak az együttműködést. Az a szerencsém, hogy a Barátság sétányon lakom, és minden ébredéskor örvendezhetek a szép kinti látványnak: tiszta utca, színes falak, meleg, hőszigetelt lakás, csodálatos játszótér, jól elválasztott szeméttároló. Kívánok további jó munkát a szép tervekhez.
LŐRINCZ BÉLA, Sepsiszentgyörgy. Amikor a polgármester úrnak több ideje lenne, a Csíki negyed lakói is elvárnák, hogy odalátogasson. Mivel többet jár gépkocsival, mint gyalog, tapasztalhatja az ide vezető utak, járdák állapotát, és ha meg lesz elégedve, akkor sok sikert kívánunk a most kezdődött évre is. A Csíki utcától az Otthon sétányig vezető — milyen szép nevet adtak e helynek, ahol a Kilyén lakosságát megközelítő számban élnek emberek a három lépcsőházas tízemeletes tömbházban —, egyedüli, Romulus Cioflec nevét viselő bekötőutca leírhatatlan állapotban van. A Csíki utca elhúzódó felújítása alatt az Erege és Szarvas utcát — ahol kerülni lehetett — többször aszfaltozták, a Cioflec azonban árva maradt. Nemrég nem apró kaviccsal, hanem kődarabokkal próbálták kitömni a nagyobb gödröket, hogy legalább a buszok tudjanak közlekedni, de két-három nap után mindez kiszóródott az út szélére, és a gödrök maradtak. Ezúton szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy itt is sepsiszentgyörgyiek élnek, nekik is van autójuk, babakocsijuk, nem csak a Tavasz utcai vagy Szemerja negyedbeli polgároknak.
SÜKETES IMOLA EMŐKE, Sepsiszentgyörgy. A megyei munkaerő-hivatalban elírták a dátumot a munkanélküliséget igazoló könyvecskémben, és emiatt egy hónapig nem kapok segélyt. Egy alkalmazott hibájából kell nélkülöznöm egyetlen bevételemet, az ötszáz lejes támogatást. Bár kimagyarázták, a helyzeten ez nem változtatott, és amiatt teszem közzé, hogy hívjam fel sorstársaim figyelmét, amikor mennek havonta a pecsételésre, ellenőrizzék a feltüntetett dátumot, hogy ne járjanak úgy, mint én.
K. K., Sepsiszentgyörgy. Január 5-én délelőtt megműtötték az egyik szememet a kórházban, és rögtön a műtét után rendeznem kellett a formaságokat. Ahhoz, hogy négynapi betegszabadságot kapjak, a munkahelyi igazolvány mellett egy pecsétre volt szükségem az egészségbiztosító pénztártól, amely igazolja, hogy 2009-re ki volt fizetve a biztosításom. A hölgy, aki fogadott, igen durván beszélt velem, követelte, hogy öt évre visszamenőleg fizessem ki a biztosítást, mert 2005 első felében, valamint 2007 decemberében és 2008 januárjában munkanélküli voltam. De erről volt igazolásom, és a kórház is csak 2009-re kérte a biztosítást, mert ez fedi a költségeket. A tavaly a férjem másfél hónapig volt kórházban Sepsiszentgyörgyön és Székelyudvarhelyen, kétszer műtötték, mégis csak fél évre kellett kifizetnie a biztosítást, ezt is elmondtam, és azt is, hogy az adataimnak szerepelniük kell a számítógépes nyilvántartásban, keressék ki onnan. Erre kioktatott, hogy nem én és nem a kórház szabja meg, hogy ők mit vegyenek ki a gépből. Hirtelen mérgemben lehülyéztem, és felmentünk az igazgatóhoz, az kikapta a papírjaimat a kezemből, hogy ő majd kifizettet velem visszamenőleg mindent, ordított, hogy itt törvények vannak, még meg is lökött. A tisztviselőnő is kiabált, hogy siessek, dolga van — valóban totyogtam kissé a műtét után —, nem volt más választásom, el kellett mennem a munkaügyhöz (az unokaöcsém segített). Ott kedvesek voltak, rögtön kiadták a munkakönyvemet, hogy fénymásoljam belőle a szükséges oldalakat, de megjegyezték, hogy ezeket az adatokat a biztosítónál kötelezően bejegyzik, meg kell lenniük a számítógépben. Azaz engem hiába járattak olyan állapotban. Mindegy, visszavittem a biztosítóhoz a fénymásolatokat, akkor végre kiadta a pecsétet a hölgy, illetve inkább kidobta, rám se nézett, sem elnézést, sem jó napot. Hát így bánnak a beteg emberrel azok, akiket valójában mi tartunk el.
INCZE JÓZSEF, Sepsiszentgyörgy. December 28-án hazalátogattam Szárazajtára, és nagyon felháborodtam a polgármesterre, mert a síkos útra egy szem homokot sem szóratott, az utászok földet és sarat lapátoltak a hóra. Beszéltem több mindenkivel, az lett a vége, hogy mi vittünk ki egy zsák homokot a csúszós útszakaszra, de azóta is bosszant ez a hivatali nemtörődömség.
