A fiatalok eljutnak Uzonig vonattal, onnan szekérrel kell utazniuk, mert nincs más jármű!

Ismerkedés: a lány megismeri a leendő apóst, anyóst, sógornőt (aki sokat őrzi a teheneket, sokat dolgozik, szemhéjfestéke szép fűzöld).

Az idillt a szekáns ,,Erzsé­bet nagyi" rontja el, aki eredeti nevén Böjte Ilona, és semmi rokoni kapcsolata nincs a többi szereplővel.

Nagyon dolgoztatja a szegény arát, aki tanult lány, és kényes, fáradt mindig, mert öt kilométert tett meg az üzletig (a valóságban a távolság kb. kétszáz méter). Az elárusító lány nem tud románul — utólag elmondta, hogy megkérték: ne szólaljon meg románul.

A mobiltelefon-térerő olyan gyenge a faluban, hogy szegény menyasszony kaszkadőri produkció árán, a farakás tetejéről, hintáról tudott valahogy hazatelefonálni Bukarestbe.

Indulnának a modern bukaresti szülők, de a térképen alig találják meg azt az ,,istenverte Kovászna megyét", még a nevét kimondani is nagy erőfeszítés, pedig Kovászna híres a kezelőközpontjáról.

Felülnek végre a koszos vonatra, de rejtélyes okokból leszállnak Kökösnél, és begyalogolnak Sepsiszentgyörgyre.

Ott a Sugás Hotelbe térnek be, de fura, a recepciós hölgy ott sem tud románul.

Megtörténik a szülők találkozása, a bukarestiek ellenzik a lányuk Bikfalvára költözését, mert szerintük ott nincs televízió, villanyáram, víz, szappan, és nem tud értekezni a falusiakkal.

Végül beleegyeztek a szülők a házasságba, és felültek pezsgőzni a hotel udvarán várakozó ,,két lóerős limuzinra!", amivel mostanáig, remélem, hazaértek szálláshelyükre.

A fájdalmas mindebben az, hogy néhány embernek sikerült a falut egy elmaradott, kőkorszaki, idiótákkal tele településnek beállítani.

Szép a Téglás Panzió volt, amit a forgatáshoz lakásként használtak a vőlegény és szülei, akik egyáltalán nem bikfalviak.

Kívánunk minden kedves szereplőnek olyan boldog új évet, amilyent ők szereztek nekünk!

Giráncsi Judit és Zoltáni Joli, Bikfalva