A szerkesztő, Molnár Vilmos igen gazdag anyagból válogatott, hiszen a folyóirat, híven nevéhez, az elejétől kezdve tág teret nyújtott történészeknek, helytörténészeknek, kutatóknak, s behatóan foglalkozott a székelység alapvetően ismeretlen, nemegyszer manipulált, félremagyarázott, de fogalmazhatunk durvábban is, lehazudott történetének eseményeivel és fehér foltjaival. Benkő Samu egy régebbi megfogalmazását továbbgondolva: igen, az értelem itt, nálunkfelé mindig bajvívó volt, mert nem is lehetett más. Vívott, és rendszerint baj is lett belőle. Becsapások, átverések, áradások, visszavont kegy, a hivatalnak packázásai, a hatalom megosztási kísérletei és az egymást a történelemben makacsul követő felkelések sora, ahogyan azt Bözödi György nagy művében, A székely bánjában megfogalmazta, de azt ő sem láthatta a harmincas években, hogy a megpróbáltatásoknak, a törvénysértéseknek, egy népcsoport megtöretésének, állandó megalázásának még milyen stációi következhetnek el.
A Székelyföldben az elmúlt tizenegy esztendőben közölt tanulmányok jelentékeny része — Tófalvi Zoltántól Gazda Józsefig — elsősorban erre összpontosít, s nagy hely jut az újabb kori történet sokáig anatéma alá eső, tiltott, tabunak számító visszásságait és törvénytelenségeit bemutató és leleplező, tényfeltáró tanulmányoknak, s természetes módon az évkönyvben is.
A tanulmányok kronológiai sorrendben koncentrálnak a székely történetre, Kristó Gyula nagy ívű dolgozata nyitja a sort A székelység sokat vitatott eredetének fölöttébb bonyolult kérdésköréről. De olvastunk izgalmas s a történet kevésbé ismert, homályos fragmentumaira rávilágító írásokat, mondjuk, Kolumbán-Antal József: ,,Bíborbanszületett" Konstantin és a székelyek, Székelyföld és Bizánc különös kapcsolatáról.
A középkori s újabb kori székely történelem kérdéseire koncentráló írások után — izgalmas például Szekeres Lukács Sándor dolgozata a székely jogrendről vagy Egyed Ákos A közös teherviselés alkalmazásának kérdései 1948-ban a Székelyföldön című tanulmánya — a kötet nagyobb része, természetes módon, hiszen most már lehet (lehet és kell is!), az újabb kori történelem fehér foltjaira reflektál. Különösen érdekes Gottfried Barna A Székely Hadosztály történetét átvilágító tanulmánya, Nagy Mihály Zoltán—Vincze Gábor Észak-Erdély másodszori ,,felszabadulásának" előzményeit összefoglaló írása. Gagyi József A Magyar Autonóm Tartomány születéséről, Gazda József az erdélyi ötvenhat eseményeiről, Tófalvi Zoltán a székely mártírokról, Vincze Gábor a Márton Áron-per történetéről értekezik… Igen gazdag, változatos anyagot kínál az évkönyv a magunk megismeréséhez — és itt megint és újult erővel hívjuk fel a figyelmet a bátorító emlékezetű Fábián Ernő A harmadik Trianon című esszéjére —, ezért melegen ajánljuk minden, a székelység történetében elmélyülni akaró kedves olvasónknak.
