Az Európai Unió nem titkolt célja a diák- és a szabadidősport fokozottabb állami finanszírozása, szemben a teljesítmény-, vagyis a professzionális sporttal, melyet az üzleti világ gondjaira bíz. Ez azt jelenti, hogy át kell gondolni sportstratégiánkat, és nem csak országos, de városi szinten is.
Az unió célkitűzése máris visszhangra talált a XIII. Olimpiai Kongresszuson, ahol egyik igen fontos megállapításként fogalmazódott meg: a rendszeres sportolás elengedhetetlenül szükséges a jövő nemzedéke számára.
Elengedhetetlenül — mert az unió országaiban a 18 éven aluli fiatalok mintegy hatvan százaléka csak a kötelező iskolai testnevelési órákon (figyelem csak a testnevelési órákonra!!! — szerk. megjegyzés) sportol, mozog, ami semmiként sem elégíti ki mozgásigényüket. A mozgásszegény életmód pedig észrevétlenül is az elhízáshoz vezet, különösen, ha ehhez párosul az egészségtelen táplálkozás is. Nem csoda tehát, ha a fiatalok jó harminc százaléka túlsúlyos, ez pedig az évek múltán könyörtelenül a különböző szervi megbetegedésekhez vezet.
A fentiekhez csatlakozik: a sport a helyi, nemzeti tradícióink, kultúránk és történelmünk szerves része, ugyanakkor létfontosságú szerepet játszik a közösségek közötti kapcsolatépítésben.
Az Európa felett egyre erőteljesebben kibontakozó szemléletváltás ha lassan is, de biztosan elérkezik hozzánk is. Fel kell készülnünk fogadására, alkalmazására! Önkéntelenül is ide kívánkozik a kérdés: Hol tartunk ma? Hol? Például Sepsiszentgyörgyön a
Gödri Ferenc Általános Iskolában
Eltévesztettem az iskola felé vezető utat. A Csíki utca helyett a Csíki negyeden át vezető utat választottam. Rosszul tettem. A Csíki negyeden át vezető út ugyanis katasztrofális. Mintha az itt lakó emberek, gépjármű-tulajdonosok nem lennének Sepsiszentgyörgy lakói, adófizetői... Nem értem, miért bünteti így őket a város vezetése. Nem értem.
Ilyen szenvedés — mert az volt azon az úton végighajtani — után alig vártam, hogy belépjek a Gödri Ferenc, korábban 7-es számú Általános Iskolába, ahol annak idején Fejér Ákos tanított, tervezett, épített, építtetett egy szabadtéri sportbázist, hozott létre az iskola folyosóján sporttörténeti kiállítást a téli, nyári olimpiai játékok szellemének megőrzése céljával, a labdarúgó-világbajnokságok, a román sportsikerek népszerűsítése érdekében, falinaptárt állított az iskolai sportélet eredményeinek ismertetése, népszerűsítése, megőrzése (mert a faliújságon megjelent írásokat nem dobta el, rendszerezte, s megőrizte) szándékával. Fejér Ákos már nem él, de hagyatékát őrzi, ápolja az iskola, s ezt jó volt látni, ahogy beléptem a folyosóra, mert itt kezdtem a látogatást. S miután még egyszer megcsodáltam a sporttörténeti kiállítást, felmentem az igazgató Kiss István — maga is sporttanár — szobájában.
— Négyen tanítjuk a testnevelést — kezdte mondandóját az igazgató úr —, Kovács Tünde 18, Mihály Zsolt 18, Csavar Krisztina 6 és jómagam 4 órában egy nagyszerű szabadtéri sportbázison, mely sportbázis a csodálatos előd, Fejér Ákos hagyatéka, mely csupán az asztalitenisz terén szenvedett némi visszaesést, történt ugyanis, hogy az idő során megrongálódott pingpongasztalokat nem tudtuk kellő módon pótolni s visszaállítani eredeti helyükre. Mást mindent megőriztünk, nagy-nagy igyekezettel ápolunk, a lelátókat, a tartóoszlopokat (röplabda, kosárlabda, tornakapu...) évente újrafestettük, akárcsak a futópálya sávjait elválasztó vonalakat, a pályákat... A szabadtéri sportbázis megfelel minden követelménynek, a tornaterem viszont...
— Csak nem számolták fel?
— Nem, nem erről van szó. A kis terem 8x6 m-es, ma is üzemel, de alacsony, labdázni benne nem lehet. Van benne svédszekrény, bak, dobbantó, tornapadok, sok szőnyeg, de minden órára két osztály zsúfolódik be... Készítettünk egy felmérést, pályáztunk egy kisméretű tornateremre, rajta is voltunk a tanfelügyelőség listáján, de csak ennyi... Maradtunk a felmérés költségeivel s gyufaskatulya nagyságú régi termünkkel.
— Egy korábbi ittjártamkor arra panaszkodtak, hogy a nyári vakációban a tanács beengedte a Csíki negyed sportolni vágyó fiatalságát, s bizony a létesítmény kárt szenvedett...
— A nagyobb baj az volt, hogy a károk kijavítása az iskolára maradt.
— Felszerelésgondjai vannak-e az iskolának?
— A két évvel ezelőtti pénzdömping megoldotta a felszerelés kérdését. Van labdánk bőven, s egyéb felszerelésünk is. A pénzügyi hátterünket pedig biztosítja a tanács és a tanfelügyelőség. E téren sem lehet panaszunk.
— A tanfelügyelőség megyei versenynaptára is adott.
— És a mi belső sportnaptárunk is. Osztálybajnokságok, versenyek rendszeresen megrendezésre kerülnek. A kosárlabdát, röplabdát kivéve minden megyei iskolás vetélkedőn részt szoktunk venni. Hogy neveket is említsek: Ruzsa Kálmán négypróbázó, Kiss Attila, Mocanu Tímea, Beatrice Nanea, Georgiana Popa, Alina Chiriluş, Gabriela Toma, Juhász Ella, Kimberli Niţă, Mădălina Dragomir, Andrea Onofrei, Melania Stanca, Ciprian Neagoe tornász... Ők azok, akik emlékeztetnek a kitűnő asztaliteniszező, labdarúgó Roxana Chiperre, na és azokra az eredményekre, melyeket Fejér Ákos tanítványai értek el.
— Egyébként elégedettek az iskola legfrissebb sporteredményeivel? Négyen dolgoznak az eléggé népes gyereksereggel.
— Nem állítom, hogy jobbat, többet nem könyvelnénk el szívesen, de csak részben biztosított munkakörülmények — a szabadtériek adottak, de a terem nagyon hiányzik, s itt kell eltöltenünk az ősz jó részét, az egész telet — közepette többre, jobbra nemigen futja. Az iskolás bajnokságok véghajrájára kerülünk ki a szabadtéri pályákra, ahol istenigazában dolgozhatunk, de a rövid egy-két hónap alatt (mert ennyi marad a rendszerint már májusban megkezdődő iskolás bajnokságok véghajrájára) nem tudjuk behozni a téli hónapokban felhalmozott lemaradásunkat.
— Tervek?
— Minél jobban szerepelni az előttünk álló megyei iskolás torna-, atlétika- és teremfoci-bajnokságon.
— Óhaj?
— Egy új tornaterem, melyben elvárásaink szintjén dolgozhassunk. És még valami: minél kisebb mértékben érintse iskolánkat a gazdasági válság közeledő vihara.
— Úgy legyen.
