Biztosíthatom, hogy városfejlesztési erőfeszítéseit sokakkal együtt nagyra értékelem, s azok kellő méltánylására lapunk által, gondolom, a jövőben is számíthat.

,,Homályos célzásaim" dolgában — szintén nem magánügy — azonban adósa vagyok, bár egy rövid magyarázattal. Nyilván, nem gondolja komolyan, hogy a tanácsbéli másik magyar párt és népes szavazótábora nem venne részt örömmel a városfejlesztés nagy művében, hiszen e tekintetben mindannyiunkat egyformán szorít a cipő, miként haszonélvezői is együtt leszünk az eredményeknek. Ezért vélem úgy, téves és elhibázott a bánásmód, melyben e tábort Ön részesíti. Aki ilyen nagy fába vágja a fejszéjét, az szövetkezzék a segítőkész társakkal, a főcélt tartsa szem előtt, s ne arra törekedjék például, hogy minden döntést ő hozzon. A példák szaporíthatók.

Nem helyeslem és nem helyeselhetem, ahogy pártja a kérdést kezeli erdélyi vonatkozásban sem. Az erdélyi magyar többpártrendszert nem ,,bajkeverőknek" bélyegzett pártoskodók rosszindulata szülte, hanem magyarságunk fölöttébb komplikált helyzete hívta életre, s mint fejlemény, úgy vélem, pontosan a szorultságából kivezető út megtalálásának reményével kecsegtet. Ahova az Ön pártja monopóliumának megtartása soha elvezetni nem fog. Hangsúlyozom, nem egyik vagy másik pártot, hanem a közösség egészét vezetheti ki ama zsákutcából, melybe a rendszerváltást követően juttatták és terelték belső és külső erők.

Ezt hamarosan bővebben is kifejtem, addig is annyit: sok rossz vért fog szülni még, ha pártja kitart mai kizárólagosságra törekvése mellett — ebben Ön csak azonosult a felső vezetéssel —, és nem osztja meg a hatalmat, feladatokat azokkal, akik egy átalakulóban lévő, hogy úgy mondjam: emancipációs küzdelmében több szólamra berendezkedő nemzeti közösség képviselet nélkül maradt rétegei nevében kérnek beleszólást a dolgok irányításába.

Ha e ,,homályos" célzásom pont egyértelműsége folytán bántaná a szemét, elnézést a nyíltságért és félreérthetetlen fogalmazásért.

Üdvözli: B. Kovács A.