Amikor 1957-ben, elsőként a világon a volt nagy Szovjetunióban készült Szputnyik Föld körüli pályára állt, és elkezdte küldeni bipjeleit a világ nagy ámulatára, és az amerikaiak rettenetes megdöbbenésére, azóta nemcsak a rádióamatőrök fülében recseg halkan ez a jellegzetes hang, hanem most már egyre tisztábban és hangosabban mindannyiunkéban.
Az akkori pár kilós Szputnyik csak egyet fordult a Föld körül, de azóta a világ óriásit fordult előre is, meg hátra is, attól függően, honnan nézzük. Talán fel is fordult egy kicsit.
Eltűnt a nagy Szovjetunió, a kis ,,bippelő" múzeumi tárgy lett, azóta az ember járt a holdon többször is (habár napjainkban ezt a tényt többen megkérdőjelezik!), most a Mars bolygót vette célba, és így tovább, halad az emberiség göncölszekere előre.
Most a számítógépek és a mobiltelefonok világában élünk. Egyre több elektromágneses rezgés, zörej, hang, bipjel hordozza a ,,nélkülözhetetlen" információk százbillióit, agyonterhelve amúgy is terhelt agyunkat, idegrendszerünket, elektromos szmoggal szennyezve életterünket.
Ez a sok bipjel mostanra már a szép anyanyelvünkben is egyre erőteljesebben kezdi éreztetni szennyező hatását. Lépten-nyomon hallom az ilyeneket: Bippelj meg, drágám! Bippelj meg, kérlek! Bippelj meg, én majd visszabippellek! Bippelj meg, ha nincsen egységed, én visszacsöröglek, megcsöngetlek, akkor majd dumcsizhatunk… És így tovább, az előbbieknél sokkal ,,szebb" kifejezésekkel.
Ha egy olyan magyar, egy olyan székely atyafi hallja ezeket a szövegeket, akinek halvány fogalma sincs a mobilvilágról, a bipről, akkor az az érzése támad, hogy egy olyan idegen világba került, ahol gépnyelven társalognak az emberek, nem magyarul. Ahelyett, hogy azt mondanánk: ,,Hívj fel, kedves, kérlek!", vagy ,,Ölelj meg, édesem!", „Szeress, lelkem, galambom, angyalom!", ,,Csókolj meg, egyetlenem!", vagy egyszerűen annyit: ,,Hívj fel bármikor telefonon, jelentkezz be, én visszahívlak, hogy ne kerüljön sokba neked!" De hát ez így túl hosszadalmas és bonyolult lenne, egyszerűbb, kényelmesebb, kézenfekvőbb és olcsóbb a bippelés!
Nyelvi igénytelenségből, az anyanyelv iránti restségből és tiszteletlenségből eredően keletkezik egy kis rés, egy kis szakadék a nyelvünkben, amelybe aztán mint kórokozó vírus vagy baktérium befurakodik a kis szennyező műszócska, a bip, és elkezdi kinőni magát divatszóvá, szódívává, és végül lebipálja még az ,,izé"-nket is!
De holnap, ha nem esik az eső, azért csak bippelj meg, kedvesem!
