Szárazajtán született 1923. augusztus 5-én, de már kéthetes korában a család Sepsiszentgyörgyre költözött. Itt járt iskolába, majd Kiss Miklós szabómesternél tanulta ki a mesterséget. Példamutató mesteremberként erkölcsösségből mindent betartott, és így próbálta tanítani iparostársait, akik tőle tanulták a mesterséget.

Nagy B. Viktor azon munkásemberek közé tartozott, akik nemcsak tisztelték a művészetet, hanem verseket, novellákat is írtak. A hetvenes évek elején, amikor versei jelentek meg a Megyei Tükörben és más romániai magyar lapokban, hétköznapjait így fogalmazta meg: ,,nekem mint munkásembernek mindig van időm magamban verselgetni, gondolataim szabadok, nem mint azoknak, akik szellemi munkát végeznek". Versei és novellái a szülőföld és a természet, az ember együttes dicséretéről és szeretetéről szólnak. Életében megjelent két verseskötete és egy novelláskötetete, a polgári gondolkodású munkásember vallomásai.

2003-ban a város Pro Urbe-díját kapta, amire hátralevő életében büszke volt.