Ha ők mieink ― mert azok! ―, akkor nyugodtan vallhatjuk magunkénak a romániai magyar sportolókat is, hogy csak a legnagyobbakat említsem: Szabó Katit, Balázs Jolánt, Szabóné Orbán Olgát, Jeneiné Gyulai Ilonát, Stahlné Jencsik Katalint, Szabóné Lázár Rékát, Kicsid Gábort, Nagy Irént, Ugron Jozefinát, Radó Ilonát, Török Editet, Török Máriát, Simon Margitot, Derzsi Edét, Tusa Imrét, Bölöni Lászlót, Miklós Magdát... akik eredményeikkel öregbítették a magyar nemzet hírnevét, akik bárhol is éltek, sportoltak, nevükkel igazolták együvé tartozásunkat, eredményeikkel bizonyították nemzetünk rátermettségét, tehetségét, szorgalmát, kitartását, nagyságát. Eredményeik elsősorban országuk sportmozgalmának eredményei, de ezentúl az egyetemes magyar sport trófeakincsét ― tetszik vagy nem egyeseknek ― is gazdagítják. Kötelességünk, hogy adott pillanatban megemlékezzünk legnagyobbjainkról mint az egyetemes magyar sport nagyjairól, s eredményeik elismerésével fejet hajtsunk előttük, méltóképpen tisztelve sportnagyságukat.

Szabó Katalin

1968. január 22-én született Zágonban a Szabó család (Albert és Etelka) harmadik gyermekeként. Nővére, Zita tíz évvel, bátyja, Albert hét esztendővel előzte meg a rendkívül igyekvő, mozgékony Katalint... 1974-ben Oneşti-re költöztek a Szabó leányok — Katit beíratták az első osztályba, Zitát a tizenegyedikbe, neki tehát kettős szerep jutott, a tanulás és a gardedámoskodás... Kegyetlen hat év vette kezdetét. Két év állt már Kati háta mögött, amikor Nadia Comăneci első sikereit aratta a montreali olimpián. Ez a siker meghatározóvá vált életében. S ez akkor sem változott, amikor a Károlyi család — Béla és Márta — elköltözött Oneşti-ről Dévára, viszont tagadhatatlanul időleges törést idézett elő Kati felkészülésében, mert egyelőre egyik tanár, edző sem akarta szárnyai alá venni. Két-három napig dolgozott egy edzővel, aztán más vette át irányítását... s ez így ment hónapokon át, míg az Ágoston Mihály—Maria Cosma edzőpáros elhatározta, átveszi Kati felkészültségének irányítását. Egy éven át dolgozott a két mesteredzővel. 1979 őszén aztán Károlyiék átvitték Dévára. Néhány hónappal később a lyoni ifjúsági Európa-bajnokságon négy aranyérmet nyert, s ezzel megváltotta belépőjét az olimpiai keretbe. Bár a moszkvai játékokra nem nevezték, de elvitték, hogy ezáltal is közelebb kerüljön s megbarátkozzon a játékok légkörével.

Az olimpia után az ifjúsági Európa-bajnokságon folytatta éremgyűjtését a felnőttek Európa-bajnokságán, majd a budapesti világbajnokságon. Világhírnévnek örvendett már, amikor elutazott a Los Angeles-i olimpiai játékokra, élete nagy versenyére. A tornasport zágoni üstököse valósággal beragyogta Los Angeles egét. Négy aranyérem és egy ezüst... Ilyen bravúr egy olimpián ez idáig még csak három tornásznőnek sikerült — a szovjet Larissza Lattinyinának, a magyar Keleti Ágnesnek és a csekszlovák Vera Caslavskának.

Szabó Katalin sikersorozata

1980, ifjúsági Európa-bajnokság, Lyon: 4 aranyérem (egyéni összetett, ugrás, gerenda, talaj)

1982, ifjúsági Európa-bajnokság, Ankara: 2 aranyérem (egyéni összetett, talaj), 1 ezüstérem (ugrás), 1 bronzérem (ugrás)

1983, felnőtt Európa-bajnokság, Göteborg: 2 aranyérem (felemás korlát, talaj), 1 ezüstérem (ugrás), 1 bronzérem (egyéni összetett)

világbajnokság, Budapest: 1 aranyérem (talaj), 3 ezüstérem (ugrás, felemás korlát, csapat), 1 bronzérem (egyéni összetett)

1984, olimpiai játékok, Los Angeles: 4 aranyérem (ugrás, gerenda, talaj, csapat), 1 ezüstérem (egyéni összetett)

1985, Universiade, Kobe: 2 aranyérem (ugrás, gerenda), 4 ezüstérem (csapat, egyéni összetett, felemás korlát, talaj)

Európa-bajnokság, Helsinki: 1 ezüstérem (ugrás)

világbajnokság, Montreal: 3 ezüstérem (ugrás, gerenda, csapat)

1986, Világkupa, Kína: 2 ezüstérem

1987, Universiade, Zágráb: 2 ezüstérem (ugrás, gerenda)

világbajnokság, Rotterdam: 1 aranyérem (csapat), 1 bronzérem (gerenda).

Los Angeles-i csillogása itthon sokaknak sértette a szemét. Lassan, de biztosan igyekeztek tompítani körülötte a fényt. Egy, az oneşti-ihez hasonló tornacentrumot ígértek itt, Kovászna megyében. Ígéret maradt, mint a minden olimpiai aranyéremre szóló személygépkocsi... Pályafutása második felében növelték a neki szánt „pofonok számát."

Visszavonulása után a dévai tornaiskolában dolgozott mint edző, közben beiratkozott a Testnevelési Főiskola látogatás nélküli karára. Háttérbe szorítva végezte tanulmányait, éhbérért az edzői munkát. Férjhez ment a kajakozó Tamás Krisztiánhoz, aki nem sokkal később átváltott a tornára. Előbb Krisztián vállalt külföldön edzői munkát, majd a főiskola elvégzése után Kati is követte férjét. Mindketten a franciaországi Chemallier-ben edzősködnek, és nevelik két fiúgyermeküket, Lorenzót és Zenót.