Évmilliókon át bontotta és őrölte a kemény kőzetet, a sziklát a szél és az eső hegyeinkben. A munkát tőlük szoros- és medenceépítő folyónk vette át. Térségünk fő tájalakító mestere, az Olt csiszolta kaviccsá és finomította homokká a mérhetetlen kőzettömeget, majd szállította és raktározta el Kökös és Illyefalva határába.
Így vált fő csendestársává a rövid idő alatt nagyszabásúvá növekvő új cégnek, a Viastein térkőgyárnak, mely Kökös és Illyefalva között ütött tanyát a lapályon valami másfél éve.
A hétköznapi szemléletes szóhasználatban piskótakőnek becézett termék ma rendkívüli kelendőségnek örvend, magam az európai főváros, Brüsszel járdáin barangolva méltányolhattam célszerű voltát. A térkő burkolatú gyalogjáró bármikor felbontható és újrakövezhető, s ha a közművek, vezetékek alatta húzódnak, azok javítása, cseréje sokkal könnyebben és bármikor, idő- és költségtakarékos módon megoldható, nem kényszerül ama pénz- és anyagpocsékolásra az illetékes, melyet a vasba és betonba öltözött „aranykorszak" alatt volt szerencsétlenségünk megtapasztalni és végigszenvedni adófizető polgárként és városlakó gyalogosként egyaránt.
Nagy találmány a térkő és a betonelem, már csak a tartósság garanciáit kellett feltalálni, hogy kifizetődővé is váljék. Ezért volt első kérdésem az, amikor Deák Dávid igazgatóval sikerült leülnöm beszélgetni, hogy a szentgyörgyi polgármesteri hivatal előtti, romlásnak induló piskótaburkolat náluk készült-e. A nemleges válasz után befektetők és az Olt ajándékozta kavicslerakat egymásra találása csöppet sem misztikus történetének részleteiben mélyedtünk el.
Deák Dávid
Hazai nyersanyag, korszerű ipar
— A cég neve — Viastein — az olasz, illetve latin út és a német kő szavakból tevődik össze. Gyakorlatilag valóban a nyersanyag volt az az ok, mely miatt itt építettük fel a kökösi határban, egy terméketlen, vizenyős helyen. A másik ok pedig az volt, hogy Kovászna megyébe kerülhessen, ehhez én ragaszkodtam, egy korábbi terv ugyanis brassói telephellyel számolt.
Ezzel a negyvenéves Deák Dávid megyénkhez való vonzódását is elárulta, mely különben a világ legtermészetesebb érzelme, lévén, hogy itt nőtt fel, és itt érettségizett a gépipari, ma Puskás Tivadar nevét viselő szakközépiskolában. Magáról nagyon szűkszavúan — arra hivatkozva, hogy cégről szóló interjút kértem, és nem személyeset — és többszöri próbálkozásomat elhárítva annyit árul el, hogy „világot látni", „szerencsét próbálni" indult el rögtön, ahogy lehetett, és nem annyira felkészültsége, mint inkább vállalkozói alkatának köszönhetően több vendéglátó-ipari és építészeti, illetve kereskedelmi céget is alapított Magyarországon és Ausztriában, ahol kétéves kereskedelmi tanfolyamot is elvégzett, innen nyelvtudása, üzletemberi képzettsége. A magyar és román mellett a németet és angolt bírja. Vállalkozói múltjának és gyakorlatának köszönheti, hogy kapcsolatba került a Viasteint alapító két magyarországi cég vezetőivel, akik bizalmukat belé helyezve a cég élére állították. A kapcsolatról az a véleménye, hogy azt „lepapírozni", pusztán szerződési paragrafusokkal szavatolni nem lehet, annak magját, mint mondja, a valódi emberi „bizalomnak és lojalitásnak" kell képeznie, mely nélkül az üzleti élet nem működhet. (Érdemes elgondolkodni a gazdaság erkölcsi alapjainak kérdésén, különösen egy olyan országban, ahol, mint nálunk, az meglehetősen ingatagnak bizonyul, és az üzleti csőd nagyon gyakran erkölcsi okokra, illojalitásra, jellembeli hibákra vezethető vissza.)
— A befektetőket Magyarországon ismertem meg a kétezres évek elején. Tulajdonképpen egy cégcsoportról van szó, a Bajer Építészeti Kft.-ről, ennek romániai cége a Bayer Construct építőipari kft., és a Duna Épszer Zrt.-ről, ezek alapították a Viastein Kft.-t és a Viarock Kft.-t. Ez most van alakulóban, bányaipari kitermelő lesz itt, a szomszédságunkban, annak én is társtulajdonosa leszek. Ez rendelkezik a kitermelési engedéllyel, s idéntől kibányássza és osztályozza az anyagot, amire a gyárnak szüksége van, illetve el is adhat belőle. Közvetlenül a gyár mögött vásároltunk ehhez területet. Az én igazgatásom alá fog tartozni. Most van folyamatban kavicsosztályozó telepének előkészítése.
A beruházás nagyszabású, ez meglátszik abból is, hogy a három cég éves forgalma meghaladja a 13 millió eurót. A Bayer munkáslétszáma 130 alkalmazott, a Viasteiné mindössze 17, a bányában viszont többen fognak dolgozni. A bányacég 600 000 eurós befektetéssel indul. Hogy a Viastein alkalmazotti létszáma miért olyan alacsony, azt a technológia magas színvonala magyarázza.
— 2007-es európai, német csúcstechnológia, teljesen automatizált gépsorokkal, melyet három gépész és több targoncás, homlokrakodó-kezelő és raklapjavító szolgál ki. Az ötmillió eurót meghaladja a beruházás értéke, 2008 júniusában indultunk. Termékeink — térkő, szegélykő, betonelemek — kopóréteggel ellátottak, 148 tonnás nyomás alatt készülnek vibrációval, jó anyagból, mely kezeskedik a minőségért. Tíz év szavatosságot vállalunk értük. Az említett három tényezőnek köszönhetően tartósabbak. Főleg a három megyében, Brassóban, Hargita és Háromszék megyében forgalmazzuk őket. Cégünkhöz fogható kapacitással különben még három üzem rendelkezik Romániában. Mi naponta négyezer négyzetméter térkövet vagy tíz kilométernyi útszegélyt tudunk előállítani többféle formában és színben.
Hazahozni a tőkét — munkással együtt
A Viastein termékeit a megyeszékhely többfelé felhasználta, így az Olt negyedben új parkolók kiképzésénél, az állomásnál a kaszárnyával szemben és máshol, így a Kézdi felé eső kijáratnál is. Munkásai kökösiek és illyefalviak, a bánya is innen toboroz. A válságot, az építőipar hanyatlását megérezték, de a cég anyagi helyzete „szilárd, és kibírja a további megpróbáltatásokat is". A cégvezető elégtétellel említi, hogy Brassóban sikerült bizonyítaniuk, termékeik mind minőségileg, mind kinézetre felülmúlják a másokét, ezért nagyobb építőcégek váltak megrendelőikké: az Eurostrada, a Grupa Arcons, az Agetaps, a Vectra stb., szállítottak a Cio Chips egy újabb gyárának építőtelepére is hatezer négyzetméter piskótakövet. A gyár a Lafarge és az Holcim cementjét használja, egy köbméter betonba különben háromszáz kilónál több cement megy a szigorú előírásoknak, a minőségi követelményeknek tulajdoníthatóan.
A riporter végül még egy dologra hívná fel a figyelmet. Az említett két társtulajdonosi cég, a Duna Épszer Zrt. és a Bayer Kft. aránylag nagy építőipari cégnek számít Magyarországon, az első tulajdonosa Balázs Attila gyergyóremetei születésű, fiatal üzletember, a második főrészvényese szintén erdélyi gyökerű. A Bayer Erdélyben nagyszabású beruházásokban vett részt 2009-ben, Aradon az Atrium Center, Nagybányán a Gold Plaza betonszerkezetét építette fel (nem is készült ennél több bevásárlóközpont abban az évben az országban), Brassóban a tanáccsal közösen 47 lakásos társasházat épített, s mindezeket gyergyóremetei székely munkáscsapatra alapozva.
A fenti üzleti kör és cégcsoport tehát arra is pozitív példa, hogy a kint megkeresett vagyont tulajdonosai itthoni befektetésekre is fordítják, hozzájárulva székelyföldi új munkahelyek létrehozatalához, mintegy hazahozva a munkát és a munkást is. Bárcsak minél többen követnék példájukat!
