Ahogyan Kölcsey a Magyar remekírók sorozatban, 1975-ben megjelenő Válogatott művei jegyzeteiben Fenyő István megjegyzi: a költő ,,mondanivalóját úgy adja elő, mintha egy XVI. századi protestáns prédikátor szerepét öltené magára. Vallásossága azonban csupán külső keret, arra szolgál, hogy a bűntudat, a lelkiismeret-furdalás felkeltésével erkölcsi felemelkedésre késztesse közönségét."
A vers csak megírása után öt évvel, 1828-ban jelent meg. A himnusz zenéjét Erkel Ferenc (1810—1893) zeneszerző és karmester szerezte, és 1844-ben megnyerte vele a Nemzeti Színház által a nemzeti dal zenéjére Bartay Endre igazgató által kiírt pályázatot. (Tizenhárom pályamű érkezett be, a bírálóbizottság Erkel művére szavazott…)
A Nemzeti már 1844-ben nagy sikerrel mutatta be, azonban csak 1903-ban lett Magyarország hivatalosan, törvényileg is elfogadott himnusza. Addig az állami himnusz Joseph Haydn Gott erhalte című műve, az osztrák császári himnusz volt. Megjegyezendő, hogy Kölcsey verse előtt a katolikus magyarság néphimnusza a Boldogasszony Anyánk és az Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga kezdetű ének, míg a protestáns magyarságé a Tebenned bíztunk eleitől fogva kezdetű, Isten az örökkévaló hajlék című 90. zsoltár volt. Sokat és szívesen énekelték a különféle hatóságok által többször is betiltott ún. Rákóczi-nótát is, amelyet Hector Berlioz és Liszt Ferenc is megzenésített.
1903 óta Kölcsey és Erkel műve a magyar nemzeti himnusz. Az ötvenes évek elején — mint bizarr kuriózumot érdemes felemlegetni — Rákosi Mátyás pártfőtitkár, akinek nem nagyon tetszett a magyar himnusz, s azt vallotta, a nemzeti címerhez hasonlóan ez is változtatást igényel, egy új, ún. ,,szocialista himnusz" megírására biztatta Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt, mire a zeneszerző epésen megjegyezte: ,,Rákosi elvtárs, a magyaroknak már van himnusza, minek új? Jó nekünk a régi himnusz is." Azóta esetleges új himnusz szerzése remélhetőleg végleg lekerült a napirendről. Ismét Fenyő István irodalomtörténészt idézve: ,,A nagy távlatú romantikus képek, az erőteljes zenei hatások (amelyekre Erkel felerősítve, jó érzékkel rá is játszik) s főképpen a nemzeti egyetemességhez fordulás és a személyes fohász ellentéte klasszikus értékűvé teszi a verset."
Nemzeti és egyházi ünnepeinken a költemény első sorait szoktuk énekelni. A Magyar Kultúra Napján közöljük Kölcsey Ferenc hatalmas lélegzetű művének minden sorát.
