Hiszen az embertársaink érdekében való önzetlen cselekvés mindig is nehéz feladatnak bizonyult. Mert az erre vállalkozónak nem csak a saját gyarlóságát kell legyőznie. Nem csak a hatalom gáncsoskodó képviselőivel kell megküzdenie. Nem csak a naponta elébe tornyosuló akadályokon kell átlépnie, hanem a tehetetlenek áskálódását is el kell tűrnie. Az irigyek rágalmazását is el kell viselnie. A rosszindulatú támadásokat is ki kell védenie. Éppen ezért sokan összeroskadnak e teher súlya alatt. De olyanok is akadnak szép számmal, akik cipelik. Egy életen keresztül. Ezek közé a tenni akaró és tenni tudó egyéniségek közé tartozik Msgr. Gajdó Zoltán nyugalmazott plébános, pápai káplán. Születésnapja alkalmából életútjának felidézésével és megvalósításainak számbavételével köszönthetjük méltóképpen a hetvenedik életévét töltő atyát.

Az erdélyi Szászfaluban látta meg a napvilágot 1940. január 24-én módos gazdaemberek gyermekeként. A szülei dolgos kezei által megteremtetett jólét rövid ideig tartott, hiszen a háború vége a Székelyföldre is magával hozta a történelem talán legkegyetlenebb rendszerét, a kommunizmust. Zoltán atya még most is könnyes szemmel emlékezik a kényszerbeszolgáltatások és a kollektivizálás okozta lelki traumára. Elemi iskolába szülőfalujában és a szomszédos Nyujtódon járt. A nyolcadik osztályt a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban, a kilencediket Kézdivásárhelyen, a tizediket pedig Gyulafehérváron végzi. Itt érettségizik a kántorképzőben, majd hat éven keresztül teológiai tanulmányokat folytat.

Tudatában volt a rá váró megpróbáltatásoknak, hiszen már gyermekkorában ízelítőt kapott a kommunizmus ,,jótéteményeiből". Mégis a papi hivatást választotta. Úgy érezte, így tud a leginkább vigaszt és támogatást nyújtani székely népének. Amelyet nemcsak a társadalmi kizsákmányolás, hanem a nemzeti elnyomás is sújtott. 1963-ban szenteli pappá Márton Áron püspök. Első miséjét szülőfalujában tartja, majd néhány hónapig Brassóban a hatalom által felfüggesztett Borbély Gábor káplánt helyettesíti. Innen az idős és beteges László Imre főesperes, berecki plébános mellé rendelik, majd 1964-ben Barótra helyezik káplánnak. Plébánosa, Pattantyús Ábrahám Miklós örmény származású esperes jóindulatú, segítőkész ember. Meggyőződéséért sokat szenvedett. Hosszú éveket töltött a román Gulagon. Börtönélményei felidézésével hozzájárult a fiatal pap életre való felkészítéséhez. 1966-ban Márton Áron püspök plébánosnak nevezi ki Kézdimartonosra. Fiatalos lendülete és lelkesedése a falu népét is magával ragadja. A személye körül kialakult összefogásnak köszönhetően hamarosan teljesen kicserélik a templom megroggyant tetőszerkezetét, kántorlakot építenek, és új kerítéssel veszik körül az egyházi épületeket s a temetőt. Plébániájához tartozott az innen több mint húsz kilométerre, a Kárpátok túloldalán fekvő Ojtoz is.

A hajdani határőr település munkásteleppé alakult a proletárdiktatúra évei alatt. Szellemi és lelki táplálék hiányában pedig a sztálinizmus fellegvárává. A kommunizmus mételyével megfertőzött tömegből a fiatal plébánosnak mégis sikerült a keresztény értékrendhez igazodó közösséget faragnia. A kidőlőfélben lévő torony újjáépítéséhez, a paplak felújításához, valamint a temető megnagyításához s bekerítéséhez már munkájukkal és anyagiakkal egyaránt hozzájárultak.

Figyelme a moldvai Bákó megyéhez csatolt Sósmezőre is kiterjedt, ahol halottasházat akart építeni. A falu támogatásának megszerzése után a tervrajzokat is elkészítette, de a kivitelezésre már nem volt lehetősége, ugyanis 1976-ban Nagykászonba helyezték plébánosnak. Itt elölről kezdte a lelki és fizikai építkezést. Plébániát építtetett, melynek bejáratához székely kaput állíttatott, az innen-onnan összekoldult pénzből vásárolt kertes házat, kántorlakká alakíttatta át. Ezzel a falut kántorhoz, a kántort pedig otthonhoz segítette.

Szolgálatának újabb állomását 1983-ban foglalta el Négyfaluban. Itt nemcsak az összeépült települések, Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu és Hosszúfalu lelki gondozását látta el, hanem a távolabb eső Tatrang, Zajzon és Pürkerecét is. Sőt, Malomdomb, Derestye, Bodola és Keresztvár katolikus közössége is a plébániájához tartozott. Az itt eltöltött huszonhárom év alatt a rá bízott nyájból szilárd hitű, magyar öntudatú, áldozatvállaló és jövőbe tekintő közösséget kovácsolt. És nem csak azt. Hiszen az ökumené s az együvé tartozás szellemében testvéri kapcsolatokat alakított ki az evangélikus és református gyülekezetekkel, valamint azok vallási és szellemi vezetőivel. Fáradhatatlan szervező- és alkotómunkája gyümölcseinek még a számbavétele is nehéz. Cselekvő résztvevője volt a helyi és brassói RMDSZ-szervezet megalakításának és kiépítésének. A cserkészmozgalom elindításával keresztény nevelést biztosított a három felekezet gyerekeinek. Az általa létrehozott Hit és Fény Közösség keretében a szellemi fogyatékos és mozgássérült gyerekeket foglalkoztatta. Harai János segesvári plébánossal összefogva megszervezték és elindították az erdélyi Kolping-mozgalmat. E cselekedetükkel nemcsak vallási alapokon nyugvó, családi hangulatú, egymást segítő közösségeket hoztak létre, hanem kapcsolódási pontokat kerestek és találtak a nyugati szervezetekhez is. Ez utóbbiak szellemi és anyagi támogatásával vált lehetségessé a helyi gyülekezetek anyagi lehetőségeit messze meghaladó új templomok és létesítmények építése. Megszervezte a házi beteggondozást, egy kétszobás tömbházlakás megvásárlásával székhelyet is biztosítva az alkalmazottak számára. Istennek hajlékokat, a hitoktatásnak és művelődésnek otthonokat építtetett. Megannyi szellemi fellegvárat az önazonossága megtartásáért küzdő szórványnak. Ahová visszavonulhatnak hitben erősödni, lelkiekben gazdagodni és szellemileg gyarapodni. Nevéhez fűződik:

— Türkösön a plébánia épületének felújítása és bővítése hittanteremmel, valamint gyógyszertár működtetésére alkalmas helyiséggel, a templom felújítása és központi fűtéssel való felszerelése, a Márton Áron nevét viselő, száz férőhelyes előadóteremmel, vendégszobákkal, konyhával, beépített garázsokkal ellátott, ifjúsági ház felépítése;

— Hosszúfaluban az Apor Vilmos nevét felvevő, földszintjén tanácskozótermet, konyhát és kántori lakrészt is magában foglaló templom, valamint ravatalozó építése;

— Tatrangban kazánházzal, sekrestyével és vendégszobákkal kibővített, Szent Veronikának keresztelt templom építése;

— Keresztváron egy magánlakás megvásárlása és imaházzá való átalakítása.

Az egyházi élet irányítása, jótékonysági, ifjúsági és világi szervezetek létrehozása és működtetése, valamint az építkezésekhez szükséges pénz előteremtése mellett az egyházi vagyon visszaszerzésének keserves küzdelmére is maradt ideje s energiája. Pedig ez önmagában is embert próbáló feladat. És nem feledkezett meg szülőfalujáról sem. Ifjúsági Kolping-csoportot szervez. Orbán Árpád megyeitanács-elnök támogatásával pedig, régi álmát megvalósítva, kultúrotthont építtet.

Nyugdíjba vonulása után sem pihent. A veszprémi püspök felkérésére Kehidakustányban vállal szolgálatot. A településnek tizenöt éven keresztül nem volt plébánosa, egyházi épületei tönkrementek, vallásos élete felszámolódott. Az itt eltöltött alig egy év alatt sikerült a templom tetőszerkezetét kicserélnie és a lelkek mélyén szunnyadó hit parazsát lángra lobbantania. Neki köszönhetően hosszú idő után újra első áldozásban és bérmálásban részesülhettek a fiatalok. Bár honvágya hazaszólította a székely hegyek közé, ma is szeretettel gondol Deák Ferenc szülőfalujának lakóira és az ott eltöltött időszakra. A közte és volt hívei között élő kapcsolatnak köszönhetően a szászfalusi és sárfalvi gyerekek élményekben gazdag napokat tölthettek el az elmúlt nyáron a termálfürdővel rendelkező településen.

Gajdó atya nyughatatlan emberként jellemzi magát. A közösségért való tenni akarás egy percig sem hagyja nyugodni. Hetvenedik születésnapjának küszöbén sem. Most is terveket sző, és azok megvalósításán fáradozik. Adjon az Isten néki jó egészséget és hosszú életet, hogy álmait megvalósíthassa. Nekünk pedig, a világ magyarságának sok hozzá hasonló, nyughatatlan szellemi, politikai és vallási vezetőt.