Egy hete már jórészt csak azt találgatják a tévéarccá vált politikusok és másfajta nagyokosok, hogy Mircea Geoană vagy Traian Băsescu szolgálatában áll-e paranormálisabb képességekkel megáldott tanácsadó. Senkit nem érdekel, hogy az államelnök után farkaló Aliodor Manoleáról és pereputtyáról igen földi dolgok derültek ki: hála a demokratáknak jól fizető állami állásokban keresi a mindennapi betevőre valót a feleség, fiú s meny, s magát a parafenomént is 75 000 lejes havi fixszel jutalmazzák a ki tudja, kinek jó tevékenységéért.

Igazi áldás ma a hatalomnak, hogy ezt osztják és szorozzák minden televízióban, mert nem jut idő arról beszélni, hogy az állami költségvetés elfogadását követően — a csontig ható fagy dacára — forr az ország. A köznép elégedetlen a fizetési kilátásokkal, fél a munkanélküliséggel járó nyomorúságtól, aggódik, mikor és miből pengeti le majd a bankkölcsönt, a gáz- és villanyszámlát, az adót, a pedagógusok az említettek mellett nagyléptékű leépítéstől és az újabb, át nem gondolt reformtól tartanak, a vállalkozók kiszámítható törvények után kiáltanak, hogy túléljék az év nehéznek ígérkező első hat hónapját, a nyugdíjasok, mintha megfiatalodtak volna az őket ért csapások súlya alatt, nemcsak utcai demonstrációkkal, de perrel is fenyegetőznek, ha a nyugdíjpont értékét nem emelik a törvény szabta 45 százalékra.

Ki-ki mondhatja a magáét, jöhet a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank és az európai uniós küldöttség, s kilátásba helyezheti, hogy újabb megszorításokra kényszeríti a kormányt, rátörhet az országra a fagyhullám, a sertésinfluenza, lehetnek itt véres gyilkosságok, betörések, bankrablások, az ország szeme az ibolyakék lángon csügg, és a parafenoméneken. Mintha észre sem venné, hogy a kormány a központi hivatalokban és ügynökségekben csak átcsoportosítja, de le nem építi saját embereit, feledi a választási csalásokat, feledi az inflációt.

Így aztán Boc tétlenkedve szigorkodhat, Băsescu moshatja kezeit, hogy ő nem ilyen lovat akart, a hitelezők újabb és újabb irányelveket szabhatnak, a lila fénytől elvakult románok — ahogyan önmagukat előszeretettel nevezik — mintha már nem e világi megoldásokban reménykednének.