Akárcsak akkor, most is kevesen űzik ezt a sportot, egyrészt azért, mert drága, másrészt pedig sok bátorság és szenvedély kell hozzá. A Kovászna megyei siklóernyőzők rengeteg szenvedéllyel rendelkeznek, hiszen az útjukba gördülő sok akadály ellenére is hódolnak kedvenc sportjuknak, és soraikból még olyan pilóta is kikerült, aki már versenyszerűen űzi ezt a sportot. Csurulya Lászlót, a háromszéki siklóernyőzés mozgatórugóját kérdeztük arról, mi történt velük az elmúlt években.

— Valamikor 2006 nyarán beszélgettünk utoljára, azóta mi történt a háromszéki siklóernyőzés háza táján?

— Repültünk! Sajnos, a siklóernyőzés nem népszerű sport, talán azért, mert nincs pénz rá, de mi ennek ellenére, amikor tehettük, repültünk. Megpróbáltunk egyesületet összehozni, támogatást kérni, de nem mindig jött össze. Én személyesen belefáradtam, s azzal van szerencsém, hogy a fiatal generáció majd átveszi ezeket a teendőket. Az az igazság, hogy én nem oktatok már, csak repülők. A háromszéki siklóernyőzők családja új tagokkal bővült, belőlem valamint Kiss Szendéből nemzetközi bíró lett, jelen pillanatban egy csíkszeredai egyesület tagjai vagyunk, ami a Turbulencia SE nevet viseli.

— A siklóernyőzők tere a levegő, ők jobban szeretnek repülni, mint földön lenni. Most mégis a Lari Gymben találkoztunk. Most úgymond ,,szárazedzésen" vagytok?

— Ilyenkor a felszerelés átnézésével vagyunk elfoglalva. Nagyon fontos, hogy évente legalább kétszer nézzük át a felszerelést, mivel az életünk függ ettől. Úgymond szárazedzés nincs a siklóernyőzésben, de van olyan, amikor lemegyünk a Leri Gymbe gyúrni vagy szaunázni. Ő az egyik támogatónk, és ezért hálásak vagyunk. Ilyen hidegben nem szívesen repülünk. Jelen pillanatban -10 Celsius-fok van kint, a magassággal csökken a hőmérséklet, s fél órán belül csonttá fagynánk.

— Milyen eredményeket értetek el az elmúlt esztendőben?

— A háromszékiek közül versenyszerűen csak Szende űzi a siklóernyőzést. Volt több versenyen, amiket jó eredménnyel zárt.

— Miért csak egyvalaki versenyzik közületek, hiszen most a teremben több mint hatan vagytok?

— A siklóernyőzés a román sportrepülés mostohagyereke... Soha nem kapta meg a kellő figyelmet, soha senkit nem érdekelt, nem volt rá pénz. Akinek meg sikerült összegyűjteni annyi pénzt, hogy vegyen felszerelést, az még nem állt oda újra pénzt verbuválni egy versenyre. Örvendett, hogy repülhet, és kész. Ellenben a csíki klubtagok közül Sárig István volt a világbajnokságon, ahol jó eredményt ért el.

— Milyen terveket szőttetek erre az esztendőre?

— Ha minden jól megy, Szende ott lesz az idei Európa-bajnokságon. Persze, ez attól függ, hogy lesz-e elég pénzünk, pénze ehhez. Idén három FAI 1-es kategóriájú nemzetközi pontra szálló versenyt akarunk szervezni. A versenyek helyszíne még ismeretlen, hiszen a sport nagyon időjárásfüggő, és mindig a szél után kell mozdulnunk. Így ezeknek a viadaloknak lehet, hogy Kovászna, de az is lehet, Hargita megye ad otthont. A versenyeink központja Tusnádfürdő, és oda szállítjuk a társaságot, ahol fúj a szél. Az első megmérettetésünk március utolsó hétvégéjén lesz (Tavaszi Tusnádi PG), a második szeptember elején (Romanian Open Championship), az utolsó október második hétvégéjén (Tusnádi PG). Mindegyik rangos esemény lesz, hiszen a román versenyzők mellett itt lesznek a magyarok és a szerbek legjobbjai. Ők Európa és a világ legjobbjai közé tartoznak. Ezek az idei terveink. Persze, ezek mellett ott van az is, hogy Szendét ki akarjuk juttatni az Eb-re, vagy olyan megmérettetésekre, amelyek a kontinenstornát előzik meg.

— Romániai szinten Kovászna megye hol van a siklóernyőzésben?

— Sajnos, nehéz megmondani, mivel csak egy versenyzőnk van. Kovászna megye egyike azon megyéknek, amelynek vannak jó dombjai, hegyei, és még sincs sok pilótája. Sajnos, kullogunk a sor végén.

A sepsiszentgyörgyi Kiss Szendét barátai Mayának szólítják, és 1986-ban született. Jogot végzett, Brassóban lakott egy ideig, de most újra Szentgyörgyön van az állandó lakhelye. A Cenk alatti városban találkozott először a siklóernyőzéssel, valamikor 2007 júliusában. Két éve vett magának egy szárnyat (siklóernyőt), és azóta űzi a sportot és a pontra szállást. Elmondása szerint véletlenül fogott neki a versenyzésnek, amit azóta nagyon megkedvelt.

— Nekem úgy tűnik, hogy a siklóernyőzés egy férfias sport. Mi vonzott téged, egy lányt, ehhez a sporthoz?

— Ez nem egy férfias sport! Sajnos, kevés lány próbálja ki a siklóernyőzést, elsősorban azért, mert fél. A siklóernyőzés egyaránt szól a fiúknak és a lányoknak.

— A háromszéki siklóernyősök közül te versenyzel egyedül. Tavaly milyen eredményeid voltak?

— A tavalyi tusnádi versenyünkön (Tusnádi PG, október 31.—november 1.), ahol román, szerb, magyar versenyzők is voltak, a lányok között első voltam. Voltam egy szerb versenyen is, ahol második lettem, összetettben az ötven versenyzőből a tizenhetedik voltam. Sajnos, más nagyobb versenyen nem voltam, mivel sokat dolgoztam.

— Milyen terveid vannak erre az évre?

— Nagyon remélem, hogy az idén több időm lesz a versenyzésre. Minél több versenyre el szeretnék jutni, s nemcsak itthon, hanem külföldön is meg akarom mérettetni magam. A legfőbb célom kijutni a törökországi Európa-bajnokságra, de ahhoz pénz és csapat kell. Az Eb valamikor júliusban lesz, így még van időm készülődni.