Ez azt jelenti, hogy át kell gondolni sportstratégiánkat, és nem csak országos, de városi szinten is. Az unió célkitűzése máris visszhangra talált a XIII. Olimpiai Kongresszuson, ahol egyik igen fontos megállapításként fogalmazódott meg: a rendszeres sportolás elengedhetetlenül szükséges a jövő nemzedéke számára. Elengedhetetlenül — mert az unió országaiban a 18 éven aluli fiatalok mintegy hatvan százaléka csak a kötelező iskolai testnevelési órákon (figyelem csak a testnevelési órákonra!!! — szerk. megjegyzés) sportol, mozog, ami semmiképp sem elégíti ki mozgásigényüket. A mozgásszegény életmód pedig észrevétlenül is az elhízáshoz vezet, különösen, ha ehhez párosul az egészségtelen táplálkozás is. Nem csoda tehát, ha a fiatalok jó harminc százaléka túlsúlyos, ez pedig az évek múltán könyörtelenül a különböző szervi megbetegedésekhez vezet. A fentiekhez csatlakozik: a sport a helyi, nemzeti tradícióink, kultúránk és történelmünk szerves része, ugyanakkor létfontosságú szerepet játszik a közösségek közötti kapcsolatépítésben. Az Európa felett egyre erőteljesebben kibontakozó szemléletváltás ha lassan is, de biztosan elérkezik hozzánk is. Fel kell készülnünk fogadására, alkalmazására! Önkéntelenül is ide kívánkozik a kérdés: Hol tartunk ma? Hol? Például a nagyborosnyói

Bartha Károly Általános Iskolában

Mi tagadás, kíváncsian vártam, hogy milyen arccal fogad a nagyborosnyói iskola, hiszen utolsó ottjártamkor éppen gabonát szárítottak a tornateremben. Na persze, azóta sok víz lefolyt a Feketeügyön, új igazgatója van az iskolának, méghozzá testnevelő tanár, Nagy Csongor, s mellette a frissen végzett tornatanár, Debreczi Zsolt, akiből nem hiányzik a lelkesedés, a tenni akarás. Az iskola előtti kézilabdapálya, mellette a távolugrógödör és az ötvenméteres futósáv vastag hótakaró alatt hallgatózik. Elindulok a tornaterem felé. A folyosón faliújság fogad, többek között az iskola sporteredményeit ismertető írásokkal, az öltöző falán elhelyezett oklevelek, fényképek az iskola sportéletének hőseit dicsérik. A már említett tornaterem (15x8 m) kellemes hőmérsékletével, ragyogó tisztaságával várja a IV. osztályosokat, na meg tornatanárukat, Debreczi Zsoltot.

A hangulat remek, a gyerekek mozgáskedve felső fokon mozog... Közben gyors leltárt végzek a teremben: öt bordásfal, két tornapad, három bak, egy svédszekrény, egy dobbantó, nyolc szőnyeg, a falon két kosárpalánk, a hosszanti fal mellett két kispályás focikapu, egy pingpongasztal... Az óra vége felé, amikor a gyerekek levezetésként rátérnek a játékra, na meg a szünetben beszélgetünk a tanár úrral. Elmondja, hogy minden igényt kielégít az iskola labdakészlete és egyáltalán a sportfelszereltsége. Az iskola vezetősége jól kihasználta a két évvel ezelőtti „pénzdömpinget".

— Ketten tanítjuk a testnevelést — folytatja a tanár úr —, Nagy Csongor igazgató úr tizenkét, jómagam tizennyolc órában. Felső tagozaton 107 tanulónk van a község területéről, s itt hadd soroljam fel a helységeket: Nagyborosnyó, Kisborosnyó, Lécfalva, Cófalva, Feldoboly, Kispatak, és hadd mondjam el, hogy ez utóbbiból évek óta mindennap szorgalmasan gyalog jár be iskolánkba a ma VIII.-os Handra Judit. Csodálni lehet kitartását... Mindössze három felmentettünk van. Hangsúlyozom, felmentettünk, és nem szimulálónk.

— Az anyagi háttér adott, gondolom, hozzá az iskola belső sportprogramja is.

— A hagyományos kispályás labdarúgóosztályok közötti bajnokság mellé tervezünk egy tollas-, egy kosárlabda-bajnokságot és atlétikai vetélkedőt is. Ezeket az iskolai rendezvényeket jórészt a megyei sportkalendárium határozza meg. Mert egyetlen megyei rendezvényt sem akarunk kihagyni, az osztálybajnokságokat használjuk a felkészülésre. Eredményesen, hiszen a négypróba (tetratlon) őszi döntőjén Majlát Mihály az 5., Kovács Kinga a 6. helyen zárta az összetettet, az alsó tagozatos Szász Norbert pedig a 4. helyen végzett a 800 méteres síkfutásban. Az I—IV. osztályosok minifocicsapata körzeti bajnokságot nyert, a megyei döntőn pedig a dobogó harmadik fokán zárt. Az V—VIII.-osok csapata a körzeti bajnokság második helyén fejezte be a küzdelmet.

— Említsünk néhány nevet is.

— Kovács Szilárd, Ferencz György, Majlát Adrian, Mocsel Benjamin labdarúgók, Kovács Kinga, Majlát Mihály Szabolcs, Nagy Zsuzsa Kinga, Tánczos József atléták.

— A soron következő verseny, melyre készülnek?

— A háromszakaszos atlétikai vetélkedő. Az első szakaszra a bodoki sportcsarnokban kerül sor (lesz itt medicinlabda-dobás, helyből távolugrás, váltó), a másodikra Rétyen (terepfutás 800—1000, illetve 1200—1500 m-en), a harmadikra a sepsiszentgyörgyi stadionban (váltók különböző távokon).

— Mit ígér a jövő? Lesz-e sportterme Nagyborosnyónak?

— Azt tudom, hogy pályázott az iskola, a község egy kisméretű sportteremre, a többi már nem tőlünk függ. Amit még mondani tudok: nagyon hiányzik, nagyon jó volna, ha lenne. A jelenlegiben télen nem lehet labdajátékot tanítani, gyakorolni. Jelenleg egy sportvitrin elkészítésén dolgozunk, hogy együttesen tudjuk bemutatni a gyerekek által nyert trófeákat.

— Tervek, vágyak?

— Megismételni vagy túlszárnyalni eddigi teljesítményünket.