Mit ad Isten, képesek vagyunk felfogni, mi több, kivetnivalót sem találunk az idézett félmondatban. A gond csak az államfői kijelentés első részével van, miszerint a románság eme lelkiállapotát az autonómiát emlegető politikusok nem képesek felfogni, következésképp ,,ilyen vagy olyan módon" a román nemzetállam egységét kívánnák megtörni.

Ijesztő, hogy Románia demokratikus fejlődésének huszonegyedik esztendejében az állam feje még mindig nemzetállamról, annak egységének megtöretéséről értekezik, s az is, hogy népe egyik jelentős ünnepét használja fel arra, hogy az ország egyik legszervezettebb kisebbségének, s szíve pártja koalíciós partnerének ily módon üzengessen.

Tudjuk, Băsescu nagy játékos, s azt is, hogy a legváratlanabb pillanatokban fogalmazza meg és teszi közhírré véleményét. És azt is megtapasztaltuk — most már hatodik éves országlása alatt —, hogy kijelentéseinek, támadásainak mindig pontos üzenetük van. Nos, ha kinyilatkoztatását az RMDSZ politikusainak szánta, azt jelenti, hogy koalíciós szerepük meglehetősen ingatag, bármelyik pillanatban úgy ülepen billenteti őket, mint a szociáldemokratákat az ősszel. Ha nem Markóékat kívánta figyelmeztetni ingatag kormányzási jelenlétükre, hanem a magyar közösséget, még gyászosabb a helyzet. Az államfő ugyanis pontosan tudja, hogy az erdélyi magyarság egy része a Mircea Geoană—Băsescu felállásban őmellette tette le a garast, bedőlt álkonzervatív, demokratikusnak és néppártinak vélt szónoklatainak, s abban reménykedett, ha nem is egyik napról a másikra, de fél évtizedes távlatban legalább felfogja, hogy az autonómia nem jelenti egy állam egységének megbontását, csak a létező történelmi helyzet elfogadását, azaz a magyarságnak mint őshonos nemzeti kisebbségnek az elismerését és joggyakorlásának törvényesítését.

Az államfő bizonyára tudja, mi lakozik a románság lelkében, de holt biztos, tudomást sem óhajt venni a mi szívdobbanásainkról.