Dr. Kiss János Botond ornitológus az uzoni vándorsólymos riportunkra reagálva egy kisebb albumra való gyönyörű felvételt villanypostázott a Duna-deltai és bulgáriai vörösnyakú ludak téli szenvedését illusztrálandó. Ezek a szibériai madarak menetrendszerűen a Fekete-tenger térségébe érkeznek, az idén viszont néha a szibériai hidegeket is megszégyenítő fagyok elől Bulgária felé menekülnek, ahol még annyi táplálékot sem találnak, mint nálunk Jurilovca-Sălcioara környékén, ahol a repce- és búzatáblákról itt-ott leseperte a vihar a havat, és élelemhez jutnak.
Ami viszont figyelemre méltó, hogy a bolgárok próbálják táplálékhoz juttatni ezeket a nagy testű madarakat. Kukoricát szórnak a földekre. A kutató viszont megjegyzi, nem biztos, hogy a legyengült madarak zúzája képes ennek a tápláléknak a feldolgozására. Jobb lenne etetésre az ocsú. De hát, istenem, a kombájnos aratás-cséplés korában hol lehet már ocsút kapni?
Mindezt a mi vidékünk ,,madárnyelvére" lefordítva, a rendkívül kemény tél nálunk is próbára teszi az itt telelő vagy telelni hozzánk érkező madarakat. Ezért a madáretetők üzemeltetése nemcsak iskolás és nagyapós hobbi, hanem életmentő segítség kedves és hasznos társainknak, a madaraknak. Ne sajnáljunk tőlük egy marék gabonát vagy egy darabka szalonnát.
