Ki nem hallotta Háromszéken a Nagyborosnyóhoz fűződő vásáros népdalt. A dallama annyira ismerős, hogy a dunántúli asszonyok is fújják, ám a szöveg, a szöveg az helyi. Vagyis: ,,Nincsen pénzem, de majd lesz, mikor Nagyborosnyón vásár lesz..." Pénz biztosabbacska lesz, ha a helyi bevételek befutnak, ha az adózó polgár tud majd fizetni, mert a költségvetés állami része még nem látszik a kanyartól, de meglehet, az is soványabbacska lesz. Nincsen pénz, benne vagyunk a válságban — lehet mondani a választópolgárnak. Tanácsot adni könnyebb, mint kalácsot, de azon is kellene gondolkoznia a tanácsnak, hogy miképpen lehet tovább élni válságos körülmények között, van-e mód annyira összehúzni a bagariát, hogy valamiféle helyi válságkezelő programmal, apróbb sikereket felmutatva, lépni lehessen előre, hogy legalább ennek okán lehessen egy épkézláb képet összehozni arról a településről, amely valamikor a legjobbak között masírozott az Osztrák—Magyar Monarchia gazdaságában. Szerencsétlenségünkre egyfajta sokoldalú január végi pangásban kopogtattunk a párját ritkítóan szép községháza ajtaján.
Ameddig a takaró ér...
...csak addig lehet nyújtózkodni — mondta Bartha László polgármester, amikor arról érdeklődtünk, hogy van-e valamelyes pályázat, reménye a községvezetésnek, hogy lépni tudjon például az infrastruktúra kiépítésének útján.
— Nagypatak községgel közösen Sapard-alapokból ivóvízrendszert tudunk kialakítani a hozzánk tartozó Kisborosnyó részére. Ez ugyanis magasabban fekszik, mint a községközpont. Az elő- és műszaki tanulmányok elkészültek. A nehezebb felét rájuk hagytuk, érthető ugye, mert ők erősebbek. Elvégeztettük az előfelméréseket a községközpont ivóvíz- és csatornarendszerének kiépítésére, de egyelőre nem tudtuk azokat kifizetni. Fúrt kutakból nyerjük majd a vizet, de úgy néz ki, ebből nem jut Cófalvának. Van egy olyan egyezségünk, hogy ezt rácsatlakoztatnánk a Kovászna—Barátos vonalán lefelé haladó fővezetékre. Ideje, hogy Nagyborosnyó is lépjen. A falvakban időközben több minden megvalósult: több helyen javítottunk utat, Feldoboly és Lécfalva felé aszfaltoztunk is, művelődési otthonokat tataroztunk. Most Nagyborosnyón a hangsúly... ha majd itt vásár lesz, avagy pénz, nyerő pályázat.
A baj és a nehézség
csak akkor jött be a képbe, amikor a tulajdonba helyezést szóba hoztuk. A polgármester a ,,térképészre" mutatott. A tulajdonjog-megállapításban akkora az adósság, hogy egy adott pillanatban Bodor Zsolt, a földmérési munkálatok ismerője és végzője sem akart részletekbe bocsátkozni, mert lehetetlennek tartotta néhány szóban összefoglalni mindazt, ami öt földtörvény alkalmazása során ebben a községben összekuszálódott, de olyannyira, hogy ,,egy-egy ügyre soha nem lehet megnyugtató megoldást találni". Számtalan panaszos levelet fogalmaztak meg azok, akik még mindig várják földjussukat, annyit, amennyi volt, ott, ahol azt valaha megdolgozták ők és a szülők. A polgármester a jelenre utalt, arra, amit pillanatnyilag kell szabályozniuk. ,,Most ki fogom méretni a lécfalvi legelőt azoknak, akiknek földdel tartozunk. Nincs tovább — mondta. — Eleget tartottam a hátamat. Majd a tehéntartó gazdák bérbe veszik az új tulajdonostól! Cófalvát is ki fogjuk elégíteni legelővel. A volt cófalvi községi legelőt oda fogjuk adni, ami — hangsúlyozom — nem közbirtokossági, hanem községi tulajdon volt." ,,A dosszié a megyei földosztóknál — tájékoztatott menet közben Katona Sándor, a cófalvi közbirtokosság ügyvivője —, és vissza fogjuk kapni!" Immár megválik, arra kértük Bodor Zsoltot, szólaljon meg:
Bodor Zsolt: Engem nyaggatnak a földekért
— A lécfalvi és a cófalvi legelőnek, mint egykori állami gazdasági tulajdonnak, egy része papíron szét van mérve, erről döntött a helybeli bizottság, de a dokumentáció még mindig itt van (!), s addig hiába várunk megyei döntésre. Ebben az ügyben más megoldás nincs, mert ha nem osztjuk ki, elveszi az állam. A földosztás továbbra sem akadálytalan, mert itt még a legelső földtörvény okozta kuszáltság is megoldatlan. Elkészültek az ortofotók a községről, arra törekszem, hogy a parcellák áttekinthetőbbek legyenek, nekifogtam az egész földvagyon digitalizálásának, s ez időt vesz igénybe. Valamiféle megoldást minden bajra keres majd a bizottság. Számtalan személyi támadás ér, holott én csak a határozatok végrehajtója vagyok. Elképzelhetetlen olyan megoldás, amiről ne tudjon a község feje és a bizottság... legszívesebben itt hagynám az egészet! A pihentebb és ráérősebb borosnyóiak azt kérdezték: miért nem szól bele ebbe a tarthatatlan helyzetbe a megye vezetése? Sajnos, az új prefektus is elmaradt néhány ígérettel, reméljük, most beléfokoz a tűbe, új seprűnek jobban kell söpörnie!
Baj a szomszédban
is lehetne, és még nagyobb a kistérség iskoláiban, ha a fejkvótarendszert bevezetik. Nem elég, hogy alacsonyak a fizetések, tanítói állások fognak megszűnni, lassan leépültek felső tagozataink, arra jár rá a rúd, aki embert farag gyermekeinkből, s egy életen át viaskodik a kamaszkor elképzelhetetlenül nehéz akadályaival, azzal a túlzott liberalizmussal, ami széles e tájon uralja az oktatást.
Nagy Csongor: Hát ez a fejkvóta!?
— Milyen következménye lehet e fejkvótarendszer alkalmazásának? — kérdeztük Nagy Csongor Lászlót, az N. Bartha Károly Általános Iskola igazgatóját.
— A gyereklétszám arányában alakuló javadalmazás a pedagógusok fizetését kedvezőtlenül fogja érinteni – mondotta. — Ennek értelmében a mi iskolánkban az elkövetkező tanévben két állásnak meg kell szűnnie: egynek Feldobolyban és egynek Kisborosnyón, mert előbbinél kettő, utóbbinál három párhuzamos osztály működött. Feltételezem, hogy ezen még többször változtatni fognak, mert egyelőre még az egységes bérezési rendszert sem fogadták el. Mára hívtam össze az érdekelteket, hogy legalább ezen a szinten tárgyaljunk a helyzetről. Meglehetős köd uralkodik még ebben a témában, sajnos, a kisiskolásokat nagyon érinti az intézkedéshullám. Pozitív a gyermeklétszám itt és Kisborosnyón, sajnos, apadó Feldobolyban, Cófalván, Várhegyen és Lécfalván. Nincs baj gyermekeinkkel, igyekeznek a tanulásban, ha magyar, ha cigány, folytatják tanulmányaikat.
Német Zoltán borosnyói lelkipásztor
Különösebb gond nélkül kezdték a község iskoláiban a tanévet. Baj az, hogy áthoztak adósságukból erre az évre, mert nem tudták törleszteni a tűzifa árát a szolgáltató zágoni cégnek. Hogy fennakadás ne legyen, a helybeli erdő-közbirtokosság is nyújtott segítséget. Várják a polgármesteri hivatal intézkedését, vagy addig is éneklik a borosnyói nótát. Itt legalább van saját nóta!
— Hogyan alakul a roma tanulók létszáma, a velük való foglalkozás?
Romatanács télen
— Szerencsénk van. Rendszeresen látogatják az iskolát, aktívak. A szülők nehézségei miatt, a grippe okán ki-kimaradnak, de van egy mediátorunk, Kocsis Dénes községi roma képviselő, akit a megye fizet. Naponta ellátogat azokhoz a családokhoz, ahol valami baj van, követi a tanulók helyzetét. Jelen pillanatban is terepen van, mert nincsen olyan települése a községnek, ahol ne lennének roma nemzetiségű tanítványaink. 427 tanulónknak hatvan százaléka roma. Mi komolyan vesszük az integrálódásukat.
