Többhetes külföldi tartózkodás után jóleső érzés hazajönni. És — járj sétálva vagy sietve — lehetetlen nem észrevenni a távolléted alatti pozitív vagy negatív változásokat. A jót, a szépet és a felemelőt, az építőt vagy az éjszakai vandálok reggel mutatkozó rombolásait, az emberi közömbösség és gőg idegtépő, életrövidítő megnyilvánulásait!
Kora ősszel már értékeltük a dicséretes városszépítő szándék egyik jelét, a szabadtéri faszobrok felállítását Sepsiszentgyörgyön — hiányoltuk viszont az alkotás címét és a szobrász nevét. Nemhiába, mert most már tudjuk, hogy negyedünk e mindig látogatható tárlatán Berze Imre (Boldogan éltek), Petrovits István (Kariatida) és Dabi István (Más világ) rönkből kibontott művészmunkáit csodálhatjuk. Hajrá, Szentgyörgy! Szurkolok városomnak, mert Gelence utolér, tán már el is került az egy főre eső szoborállítás nem hivatalos versenyében...
Eltűnt a városképet rondító fabódék nagy része, az új városvezetés — egy-két esetet leszámítva — nem sokat teketóriázott. A tervezőintézettel szemben újraaszfaltozott, kiszélesített járda fogad, a múzeum hátsó kerítéséhez méltó, formájában, színében vele azonosuló lécezéssel. Hát ez szép munka, elismerésem a javító-építő szakiknak.
Arról is gondoskodnak azonban, hogy örömöm ne legyen felhőtlen: az Electrica és a Romtelecom szolgáltató- és pénzbegyűjtő cégek az istennek sem akarják megérteni, hogy nem a Şaguna utcában lakunk. Az évekig elhúzódó s mára véglegesen tisztázott utcanévharc után is ,,sagunáznak", nem akarják tudomásul venni a Testvériséget, ahol pontosan huszonkét esztendeje megadatott letelepednem! Valakiknek nagyon tetszik a számomra gyászos emlékű püspöki név, hogy foggal és körömmel, esetünkben jogtalanul használják!...
FERENCZY L. TIBOR, Sepsiszentgyörgy
