A választási kampány alatt, de azelőtt is szeretett fővezérünk és annak hangszórója az aránytalanul magas nyugdíjak és fizetések eltörléséről beszélt. Most hallgatnak, mint a lakat. Sőt, a befagyasztásról elmélkednek. Közben a drágulások miatt az életszínvonal fokozatosan csökken, errefel mi (a nép) is hallgatunk, mint a lakat. A jogos kérdés: meddig hallgatunk még?
Ha én (nép)tömeg volnék, követelném a jogaimat. Az emberséges életszínvonalat, biztos munkahelyet, méltányos nyugdíjat, megbecsülést. Ezt azoktól kérném, akiket mi választottunk tudatosan vagy tudatlanul.
Kiállnék tüntetni százezres nagyságban a parlament székháza körül, tízezres számmal minden megyeszékhelyen a prefektúrák előtt. Ezt megszakítás nélkül cselekedném úgy, hogy a parlamenti urak és a prefektusok ki se tudjanak mozdulni munkahelyükről. Mert ugye, a tömegnek szava és ereje van.
A tüntetést akkor fejezném be, amikor a parlament megszavazza a nyugdíjtörvényt, valamint az új és méltányos fizetési rendszert. Végre vessenek véget a kivételeknek.
Egész erőmből követelném, hogy legyen vége a rablásnak, lopásnak.
Még csak egy dolog foglalkoztat: mikor kezdjem a tüntetést?
Molnár Sándor, Árapatak
