Sarkos szavakGénimport — György Attila

2010. január 30., szombat, Kultúra
Ha nagy leszek, lehet, török leszek.

Nemcsak azért, mert így jobb hangulatban gondolok majd Mohácsra, nemcsak azért, mert akkor sikerült volna megvédenem az első világháború elvesztése után is területeimet, és nemcsak azért, mert akkor tiltakozni mernék az izraeli arrogancia ellen.

Hanem azért is, mert akkor most lehet, mehetnék Mongóliába, megélhetési alapon férfinak lenni.

Olvasom ugyanis a hírt, miszerint Ulánbátorból magas rangú kormányküldöttség érkezik Ankarába azzal a baráti kéréssel, hogy ugyan legyen már olyan bátyjuk Törökország, és adjon nekik húszezer ivarérett török férfiút. Mongóliából ugyanis nemcsak az SZDSZ és Bokros Lajos hiányzik, de a legutóbbi hírek szerint férfiak dolgában is meglehetősen ingatagon állnak, állítólag minden mongol emberre (bocsánat, férfira!) hat darab fehérnép jut. Ami férfiszemmel kifejezetten egészséges arány, nemzetpolitikai, demográfiai és feminista szempontból azonban egyenesen katasztrofális.

Mármost jó kérdés, milyen szempontok alapján választják majd ki a török hímeket, gondolom, alapvető, hogy remek potenciállal rendelkezzenek, nemzőképesek legyenek, örökletes betegségek nélkül. Továbbá nem árt, ha bajuszosak és izmos felsőtestűek, és ahogy ezeket a türk-mongol népeket ismerem, a körülmetélés lehet kizáró ok. Bármi előfordulhat.

Tény és való, ha kicsit jobban utánagondolok, azért Magyarországra is elkelne legalább húszezer egységnyi friss, ázsiai, rokon génkészlet, ha már a huszonhárommillió román nem jött be, és újabban a székelyek is inkább otthon csinálnak csak gyereket.

A probléma amúgy nem elszigetelt, mielőtt elkeserednénk a saját vagy, ne adj’ isten, a mongolok sorsán, kárörvendjünk inkább azon, hogy Nagy-Britannia spermaimportra szorult. Igen, tény és való: a brit spermabankok olyannyira kiszikkadtak, hogy a jobb sorsra érdemes brit nők már lassan interneten rendelik maguknak a szükséges adagot.

Sőt, a brit kormány komolyan fontolgatja, hogy ezentúl fizetni kellene a spermadonoroknak, mert ingyen már élvezni sem hajlandóak Mr. Bean kortársai. Ami azt illeti, mi meg akár donorok is lehetnénk, pénzt is kapnánk érte, meg javítanánk is a brit génállományt... azaz utóbbit talán mégsem. Hiszen lassan húsz éve, hogy nekünk leginkább saját politikai vezetőinkkel van tele...

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 497
szavazógép
2010-01-30: Kultúra - x:

Ökörnyál a kerti kórókon — Sylvester Lajos

A háromszéki magyarok két évtizeddel ezelőtt egy rokoni társaság kezdeményezésére, kalákás munkával nekiláttak egy olyan építmény létrehozásának, amelyben a nagycsalád biztonságban érezné magát, födelet látna a feje fölött, hogy eső ne verje, hó ne havazza be, legyenek a háznak ablakai, amelyeken kilátni a szomszéd portákra, és legyen ajtaja is, amelyen beléphetnek a melegedni óhajtók vagy látogatók. Lenne ennek a háznak társalkodója is, amely alkalmas lenne arra, hogy meghányják-vessék a család dolgait, s a szomszédokkal a teendőket.
2010-01-30: Kultúra - x:

Rátóti krónika — Klárik Attila

Rátót. Az Úr valamelyik esztendeje. Tél van. Nehéz idők járnak, nehéz gépek szórnak csicsonkagátló morzsát a hófedte utakra, nehézfejű székelyek váltják a világot, kis csoportokban — aprópénzre. Mint házak kéményéről aláomló füst, úgy szállja meg a bizalmatlanság fanyar szaga az utcákat, kapualjakba húzódva vonja keblére a hólapátok végén lógó emberszabású lényeket. Olykor, egy-egy hóba vájt alagút végén kibukva, dühös pillantást vetnek a minden szögletből felsejlő faluházára, baljósan kiköpnek, általában dél felé sercintve egy hegyeset, majd visszafordulnak alagútjaikba. Varjak raja rebben a sercenésre, de lassan visszarendeződik a fekete felhő a park fáira.