Benedek Elek: Kié a bunda?

2010. január 30., szombat, Kiscimbora

Hol volt, hol nem volt, de valahol mégis volt, Tiszán túl, Dunán túl, hol a kurta farkú malac túr — volt egy birka. Ez a birka mit gondolt, mit nem magában, elszökött a juhász nyájából. Amint ment, mendegélt, találkozott rókáné komámasszonnyal.

— Hová, hová, birka komámasszony?

— Jaj, ne is kérdezze, rókáné komámasszony. Az én gazdám olyan okos, hogy ha hibát követ el a kos, én vagyok hibás, nem a kos. Most légy okos Domokos! Emiatt elkeseredtem, s világ bujdosója lettem!

— Ó, ó, ó — sopánkodott rókáné komámasszony —, ördög vigye gazdurát, így vagyok én akkurát! Ha az uram lop egy libát, én követtem el a hibát. Bujdossunk világgá ketten, komámasszony!

Továbbmentek, mendegéltek, sűrű erdő mellé értek. Hát egyszer csak ki toppan elébük? Farkas koma, az bizony.

— Adj isten, rókáné komámasszony.

— Adj isten, farkas koma.

— Ej, de régen láttalak, drága kincsem, szép alak!

Így örvendezett farkas koma, de csak kívülről, mert belül haragudott rókánéra, merthogy sokszor becsapta már.

Kedvesen-nyájasan felelt rókáné komámasszony:

— Biz én is rég láttalak! (Rég, hogy be nem csaptalak!)

Hanem ezt az utolsó mondatot elnyelte rókáné komámasszony.

Most meg farkas koma vette fel a szót:

— Hová, hová, komámasszony? Miért vagy oly szomorú? Talán bizony a hazádban kiütött a háború?

Róka kománénak a könnye is kicsordult, amint elkeseregte nagy búját-bánatát. Hogy az ura lop libát, s őrá kenik a hibát! Minden liba nagy galiba, még majd ő kerül dutyiba! S mert nincs senki pártfogója — lett a világ bujdosója.

Hej, elszomorodott farkas koma e bús beszédre, hogyne, mikor őneki is az a baja! Mondta is rá nyomban:

— Hej, az én sorsom se víg, más lop bárányt, s rám kenik!

Mondjam tovább, ne mondjam, bizony mondom: birka, róka, farkas együtt mentek világgá. Mentek, mentek, mendegéltek, s kettőt-hármat alig léptek, farkas koma erősen szemügyre veszi birka komámasszony szép fehér bundáját. Egyszerre csak nagyot mordul, birka asszonysághoz fordul, s kérdi tőle:

— Ejnye, a teremburáját, hol szerezte a bundáját?

— Ezt én vettem tavaly nyáron a keresztúri vásáron!

— Hej, túri vásár sátor nélkül, mit ér a juh bunda nélkül! — szegény komámasszony kékült-zöldült, hebegett, bégetett, hogy így meg úgy, az isten őt úgy segélje, ez a bunda igaz szerzeménye. Kint az erdőn nőtt a bunda e nyá­ron, senki fia nem vehette keresztúri vásáron.

— Ejnye, ejnye — szólalt meg a rókáné komámasszony is, ki már a nagy vitát unta —, hát már most kié a bunda?

— Ilyen-olyan, hányszor mondjam?! — toppantott a farkas koma.

— Megesküszöl rája? — kérdezte rókáné komámasszony.

— Megesküszöm rája, nem az ő bundája!

— Hiszem, hiszem, ha a földet megcsókolod.

Mondotta a farkas koma:

— No, az ugyan nem nagy dolog. Megcsókolom százszor is. Megtettem ezt másszor is.

,,Meg ám — gondolta magában rókáné komámasszony —, csakhogy mindig hamisan esküdtél."

— Hát gyerünk az erdőbe. Ott tedd le az esküt.

Mentek, mentek, mendegéltek, hamar az erdőbe értek. Elöl ment rókáné komámasszony. Egyenesen arra a helyre vezette, ahol egy csapda volt elrejtve.

— No, komám, csókold meg. Ezt a földet kóstold meg!

Farkas koma fejét lehajtotta, földet szépen megcsókolta, s — csitt-csatt! — csattant a csapda, farkas koma orrát összecsapta. Akkor rókáné komámasszony szépen meghajtotta magát, s mondotta:

— No, ebadta komája, kell-e más bundája?

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 495
szavazógép
2010-01-30: Kiscimbora - x:

Csokonai Vitéz Mihály: A tél (részlet)

Mormolnak szelei a fagyos északnak,
A zsindelyre vastag jégcsapokat raknak.
Ellepik a földet sűrű fergeteggel,
A folyóvizeket megkötik hideggel,
Mellyeket őszítnek a havak és derek,
2010-01-30: Kiscimbora - x:

Benedek Elek: Rókáné meg a vadgalamb

Rókáné komámasszonynak estefelé még nem volt meg a vacsorára valója.
— Ejnye, ejnye — mormogott magában komámasszony —, de rossz napom van! Egész nap járok, semmit sem találok!