Azt mondják — és nem véletlenül —, hogy van egyetemes magyar irodalom, népköltészet, kultúra... Tényleg van. Hiszen van egyetlen magyar is ― bárhol éljen ő ―, aki nem vallja magáénak Apáczai Csere Jánost, Benedek Eleket, Bod Pétert, Kőrösi Csoma Sándort, Bolyai Jánost, Bolyai Farkast...?
Meggyőződésem, nincs! Ha ők mieink ― mert azok! ―, akkor nyugodtan vallhatjuk magunkénak a romániai magyar sportolókat is, hogy csak a legnagyobbakat említsem: Szabó Katit, Balázs Jolánt, Szabóné Orbán Olgát, Jeneiné Gyulai Ilonát, Stahlné Jencsik Katalint, Szabóné Lázár Rékát, Kicsid Gábort, Nagy Irént, Ugron Jozefinát, Radó Ilonát, Török Editet, Török Máriát, Simon Margitot, Derzsi Edét, Tusa Imrét, Bölöni Lászlót, Miklós Magdát... akik eredményeikkel öregbítették a magyar nemzet hírnevét, akik bárhol is éltek, sportoltak, nevükkel igazolták együvé tartozásunkat, eredményeikkel bizonyították nemzetünk rátermettségét, tehetségét, szorgalmát, kitartását, nagyságát. Eredményeik elsősorban országuk sportmozgalmának eredményei, de ezentúl az egyetemes magyar sport trófeakincsét ― tetszik vagy nem egyeseknek ― is gazdagítják. Eredményeik elismerésével fejet hajtunk előttük, méltóképpen tisztelve sportnagyságukat.
Grosics Gyula
Nincs az a magyar focibarát, aki, ha éjjel két órakor felköltik álmából, ne tudná kapásból elhadarni az aranycsapat felállítását, a Grosics—Buzánszky, Lóránt, Lantos—Bozsik, Zakariás—Budai II., Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor legendás tizenegyet. Igen, Grosics Gyula, becenevén a ,,fekete párduc", mert ő volt az első kapus, aki fekete mezben, nadrágban lépett a pályára. 1926. február 4-én született Dorogon. Fiatalon, alig tizenhárom évesen jegyezte el magát a labdarúgással, első egyesülete a Dorogi Atléta Club. Hat évvel később a Teherfuvar kapuját védte, s jobban, mint jól, mert 1950-ben átigazolta a Budapesti Honvéd. A Honvédot, ugye, nem kell bemutatni?... Tény, hogy a kor legjobb magyar labdarúgóinak nagyon nagy százaléka ezen egyesületben focizott. Az Albánia elleni mérkőzésen mutatkozott be a nemzeti tizenegyben alig 21 évesen, és 36 évesen, 1962-ben védett utoljára címeres mezben.
Grosics Gyula kimagasló teljesítményei:
1952: olimpiai bajnok
1953: az évszázad mérkőzésén (az angol—magyar 3—6) a győztes magyar csapat kezdő kapusa
1954-ben világbajnoki ezüstérmes, világbajnoki résztvevő még 1958-ban és 1962-ben ― a három világbajnokság 11 mérkőzésén 17 gólt kapott, hat vb-selejtezőn 6-ot, az öt olimpiai mérkőzésen 2-t —, 390 bajnoki mérkőzésen három bajnoki címet szerzett, 1947―1962 között 86-szor öltötte magára a címeres mezt, hatszoros világválogatott
1995-ben a Magyar Olimpiai Bizottság érdemrenddel tüntette ki
1999-ben beválasztották a világ valaha élt tíz legjobb kapusa közé
2009-ben Prima Primissima-díjjal tüntették ki.
Az ’56-os forradalom után száműzték a Honvédból. A Tatabányai Bányász kapuját védte 1963-ig, amikor a Ferencvároshoz akart igazolni. Nem engedték! 1964-ben szegre akasztotta focicsukáját, visszavonult. Egy ideig Tatabányán edzősködött, majd Salgótarjánban, a Központi Sportiskolában (KSI) és Kuvaitban. Edzői pályafutását sportvezetőire váltotta, és a Volán Sport Club elnökeként dolgozott nyugdíjba vonulásáig. 82. születésnapján pedig szabályosan, természetesen szimbolikus céllal, leigazolta a Fradi, és 2008. március 25-én be is mutatkozott a zöld-fehérek csapatában, az angol Sheffield United elleni mérkőzésen ő végezte el a kezdőrúgást.
