Meggyőződésem, nincs! Ha ők a meink — mert azok! —, akkor nyugodtan vallhatjuk magunkénak ugyanúgy sportnagyságainkat, hogy csak a legnagyobbakat említsem: Szabó Katit, Balázs Jolánt, Szabóné Orbán Olgát, Jeneiné Gyulai Ilonát, Stahlné Jencsik Katalint, Szabóné Lázár Rékát, Kicsid Gábort, Nagy Irént, Ugron Jozefinát, Radó Ilonát, Török Editet, Török Máriát, Simon Margitot, Derzsi Edét, Tusa Imrét... akik eredményeikkel, öregbítették a magyar nemzet hírnevét, akik bár az anyaország határain túl éltek, sportoltak, nevükkel igazolták együvé tartozásunkat.

Mátéfi Eszter

Idősebb olvasóink — elsősorban a sepsiszentgyörgyiek — minden bizonnyal még emlékeznek a Kulcsár László edzette marosvásárhelyi ifjúsági csapatra, hiszen bajnoki mérkőzéseken, előkészületi tornákon gyakran játszott Sepsiszentgyörgyön, és akkor emlékeznek félelmetesen gólerős átlövőjére, a szépen mosolygó László Eszterre is. Mindig ellenfél volt, de játéktudásával, labdaérzékével, gólerejével ellenállhatatlanul belopta magát a kézilabda igaz barátjainak szívébe, és máséba is, hiszen a László Eszterből Mátéfi Eszter lett.

Eszter Mezőbándon született 1966. február 14-én. Iskoláit Marosvásárhelyen végezte, s itt került kapcsolatba a kézilabdával. Első edzője Kulcsár László, csapata a Marosvásárhelyi Maros volt. Tehetségére, rátermettségére a Román Kézilabda-szövetség szakvezetői is felfigyeltek, és 1984-ben be is hívták az ifjúsági válogatottba. Nyolc mérkőzésen 54 gólt dobott. Nem meglepő, ha még ebben az esztendőben az utánpótlás-válogatottban is próbára tették rendkívüli gólerejét. Eszter bizonyított, kilenc mérkőzésen 51-szer talált be az ellenfél kapujába. A következő év (1985) tizenöt utánpótlásválogatott-mérkőzésén 105 gólt dobott, közben még februárban meghívták a nagyválogatottba, ahol 5-én be is mutatkozott a Románia—Csehszlovákia (26—20) találkozón, és öt góllal járult hozzá a román válogatott győzelméhez. Annak a román válogatottnak, mely a világbajnokságon az előkelő 5. helyen végzett. (Sajnos, ez az 5. hely azt is jelentette, hogy a román női kézilabda-válogatott nem lehet ott a soron következő olimpián.) Na de hogy az öröm se maradjon el, Eszter a Marosvásárhelyi Marossal bajnokságot és Román Kupát nyert, s ő lett a bajnokság gólkirálya (-nője). Ezt a büszke címet még kétszer nyerte el Romániában. 1987-ben a román válogatott, Eszterrel a soraiban, Balkán-bajnokságot nyert, majd részt vett a B-csoportos világbajnokságon, ahol ezüstérmet szerzett. Az 1988-as olimpia évében a román válogatott és rettegett góllövője 34 nemzetközi mérkőzést játszott a különböző tornákon, és 81 gólt dobott. 1989-ben Románia újra Balkán-bajnokságot nyert, a világbajnokságon pedig a negyedik helyet szerezte meg. 1990-ben Eszter újabb harminc válogatottmérkőzést játszott, és újabb 137 gólt lőtt. 1991-ben minden előzetes várakozás ellenére Románia csak a 7. helyen végzett a világbajnokságon. Közben Marosvásárhelyen feloszlott a Maros női kézilabdacsapata, 130-szoros válogatott átlövője, gólgyárosa, Mátéfi Eszter elhagyta a várost, Magyarországra költözött. A Budapesti Építőknél próbált szerencsét, nem jött össze a terve, s ekkor jelentkezett érte a Debreceni Vasutas. 1993-ban a Győri ETO-hoz igazolt, s rövid időn belül magyar válogatott lett. Mátéfi Eszter érmes álmai itt váltak valóra. 1995-ben magyar állampolgárságot kapott, és világbajnoki ezüstérmes lett, az 1996-os Európa-bajnokságon ugyan kisiklott a magyar válogatott, de ezt a kisiklást az atlantai olimpián bronzéremmel kárpótolta. A magyar válogatott 58 mérkőzésén 259 gólt dobott. Az 1997-es világbajnoki selejtezőket végigverekedte, a döntőtornán viszont már nem volt jelen, lemondta a válogatottságot. Közben elhagyta Győrt, Dunaújvárosba költözött, a Dunafer SE játékosa lett, s a bajnokcsapatban küzdött, harcolt a legrangosabb Európa-kupáért. 1998-ban az EHF-kupa, 1999-ben a Bajnokok Ligája győztese lett, közben a Testnevelési Egyetem Továbbképző Intézetében edzői oklevelet szerzett. Sydney előtt, 1990-ben visszavonult, s az edzői pályára lépett. E sorok írásakor a magyar nagyválogatott szövetségi kapitánya.