Báró Michael Brukenthal 1804. május 1-jén körlevelet intézett az Erdélyi Vármegyékhez, melyben közli a ritka pénzek ellopásának időpontját, és részletezi azok pótolhatatlan értékét. Felhívja a vármegyék vezetőinek figyelmét arra, hogy a piacokon, a kereskedőknél próbálják ellenőrizni, nem tűnnek-e fel esetleg fizetőeszközként ezek a régi pénzek. Az eltűnt arany-, ezüst- és rézpénzekről kimutatást nyomtat ki, feltüntetve az érmék feliratát és kiadásuk évét. Az aranyműveseknél is szigorú ellenőrzéseket tartanak minden vármegyében. Gróf Mikes Sigmond 509. számmal jegyzett levelében, mely Zabolán adatott ki, elrendeli, hogy a székelyföldi vármegyék minden piacán hirdessék ki a lakosságnak, a piacozóknak Brukenthal levelét.

Levéltári adat nincs arról, hogy az eltűnt pénzeket megtalálták-e, viszont a Brukenthal által készített katalógusban szerepelnek az ókortól egészen az 1750-es évekig kiadott pénzek. A több mint hatszáz érme pontos leírása ritka numizmatikai értékű. A magyar királyok által veretett pénzek Szent Istvántól egészen a 18. századig szerepelnek a katalógusban, úgyszintén az erdélyi fejedelemség idején kiadott érmék.