farod tövét s a kéjek völgyes fészkét
Látvány amelytől dagad minden érzék!
Fészek, mely méltó, hogy Édent idézzem!
S míg ennyi csábon szemem égve néz szét,
s csókolni őket, vágyam kelni érzem:
Nárcisszként nékik tükrét tartja készen
hasam alatt a szent szerelmi készség.
,,Ah, jer az ágyba! vár a lázas éjjel!
készülj, kis szajhám, készülj! Jer az ágyba
vad gyönyöröm alatt zúzódni széjjel!
Gyere már! Ördög bújjon vén anyádba!"
,,Jövök, mucuskám! Ily isteni kéjjel
lecsalhatsz a legmélyebb alvilágba.
Ó, nincs, ki többre vágyna
s kevésbé elégedne meg csekéllyel,
mint én! — Jerünk már, lubickolni, ágyba!"
