Bogdán László: Ricardo Reis: Az Adria szirénje

2010. február 13., szombat, Kultúra
Az adriai tenger szirénája címmel

írt egy nagy, magyar költő, bizonyos Zrínyi Miklós,

verseket hajdanán, amikor még Velence

gályái uralták a kék tengert és a dózse,

gyűrűt dobott a vízbe, habokat udvarolva.

Eljegyzünk téged tengerünk, uralmunk valódi

s örök jelképeként. És gyűrűjét a kéklő

habokba hajította. Vajon írt erről Zrínyi?

Hadvezér is volt, bátor, számos csatában győztes,

pengette lantját, kardját rettegte a pogány.

Egy vadászaton halt meg. Vesztét vadkan okozta.

Vagy orrgyilkos golyója?! Ahogyan rebesgették.

Ki tudhatja ma már? Verseiben a sírja.

Verssorok között bolyong. Vonzó és dacos szellem.

Állítólag őséről írt terjedelmes eposzt.

Kezében kivont karddal rohant ki Szigetvárból,

a halált választotta, de nem adta meg magát.

Nevével bátorságát is örökölte, mondták.

Talán ezért jelent meg előtte a sziréna?

Az Adria szirénje. Mi is láttuk, emlékszel?

A dózse gyűrűi ragyogtak ujjain.

Delfinek között úszott. Vörös haja uszályként

Követte, s férfi módra hágta meg a hullámot.

Hullámokon lovagolt. A vén kalóz megijedt

és hányta a keresztet. ,,Kik maguk, Reis úr, mondja?

Nekem még nem jelent meg! Maguktól mit akarhat?"

De hát annyira rossz jel?!" — nevetett rá Lídia.

,,Hogy lenne rossz, asszonyom?! A sorsunk ajándéka.

Szerencsét hoz, azt mondják. Eddig nem hittem benne.

De hát itten van. Látjuk. És milyen gyönyörű!"

És a vén kalóz buzgón keresztet vetett ismét.

És grappával kínált. ,,Csak tudnám, mit akarhat?

És a gyűrűk az ujján! Hány gyűrű lehet? Hét? Nyolc?

Mindenik vagyont érhet. Egy-egy kisebb hajót!…"

Sóváran nézte a szirént. És te megsajnáltad.

Mosolyogva mutattad hasonló gyűrűdet.

Velence előtt egyszer én is vízbe merültem,

s találtam is egy gyűrűt. Szerelmünk zálogául,

azóta te viseled. Smaragdköve ragyog.

Emlékszel, Lídia. A kapitány megdöbbent.

,,Mégiscsak varázslónő!" A szirén ránk mosolygott.

Térden imádkoztak a babonás tengerészek.

Én a ferences barát sorait mormoltam.

Lefordította Zrínyi búcsúzó énekét.

És a szirént igézve írtam meg portugálul.

Ha nem rejt koporsó, kék ég fed bé engem.

Csak utolsó órán légyen tisztességem.

Holló vájja szemem, farkas szaggasson szét.

A föld lészen alól, s fejem felett kék ég.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 497
szavazógép
2010-02-13: Kultúra - x:

Akiben sok idegen én bolyong (Bogdán László új könyvéről*) — Borcsa János

Bogdán László elbeszélő művészetében a mi való világunkat, Erdély társadalmi valóságának és történelmi múltjának számtalan rétegét, illetve epizódját és időszakát mutatta be. A regényíró törekvése legújabban irányt váltott: „kölcsönzött" regényhősén keresztül magát az egyént ábrázolja ama nagy egészben, a globális világban a maga mérhetetlen szabadság- és kalandvágyával s a szintoly mérhetetlen szorongásaival, bemutatván a természet vad erőivel, illetve a szellemvilág lényeivel, mondhatni tehát, saját teremtményeivel szembeni kiszolgáltatottságát. Bogdán új munkájában ugyanis az ember szabadságigénye, valamint művészi teremtő ereje s az ezeknek korlátot állító erőkkel, a szellemvilág lényeivel való szembesülés mutatkozik meg.
2010-02-13: Életutak - x:

Sorsközösségben — Fekete Réka

Télen korán sötétedik, így nem mondható estének, csak estébe hajlónak az idő, amikor a köpeci öregotthonba látogattunk. A sepsiszentgyörgyi Együtt az Egészségért Egyesület pszichológusa ment a szokásos szerdai tanácsadásra, őt kísértük el, egy kicsit az ő munkájára is kíváncsian, de az otthon életébe is bepillantani. A korai vacsora után a lakók egy része visszavonult a szobájába, így csak azokkal találkoztunk, akik jelezték, beszélgetni szeretnének.