Azt mondják, és nem véletlenül, hogy van egyetemes magyar irodalom, népköltészet, kultúra... Tényleg van. Hiszen van egyetlen magyar is — bárhol éljen ő —, aki nem vallja magáénak Apáczai Csere Jánost, Benedek Eleket, Bod Pétert, Kőrösi Csoma Sándort, Bolyai Jánost, Bolyai Farkast...
Meggyőződésem, nincs! Ha ők a mieink — mert azok!!! —, akkor nyugodtan vallhatjuk magunkénak ugyanúgy sportnagyságainkat, hogy csak a legnagyobbakat említsem: Szabó Katit, Balázs Jolánt, Szabóné Orbán Olgát, Jeneiné Gyulai Ilonát, Stahlné Jencsik Katalint, Szabóné Lázár Rékát, Kicsid Gábort, Nagy Irént, Ugron Jozefinát, Radó Ilonát, Török Editet, Török Máriát, Simon Margitot, Derzsi Edét, Tusa Imrét... akik eredményeikkel, öregbítették a magyar nemzet hírnevét, akik, bár az anyaország határain túl éltek, sportoltak, nevükkel igazolták együvé tartozásunkat. Eredményeik elsősorban országuk sportmozgalmának eredményei, de ezentúl az egyetemes magyar sport trófeakincsét — tetszik vagy nem egyeseknek — is gazdagítják.
Németh Angéla
Budapesten született 1946. február 18-án. Korán, már 13 évesen eljegyezte magát az atlétikával. A Vörös Meteor színeiben futott, magasat ugrott, aztán később a dobásokkal — súlylökés, diszkoszvetés — is megpróbálkozott, 1962-ben például 11,37 métert dobott a súlygolyóval, 36,03 métert a diszkosszal. Az első bajnoki érmét (bronzérem) súlylökésben szerezte az országos ifjúsági bajnokságon, s még ez évben meghívták a válogatottba a wroclawi lengyel—bolgár—magyar hármas viadalra. 1963-ban három bajnoki címet szerzett — súlylökésben (12,84 m), diszkoszvetésben (41,58 m) és hárompróbában (2221 pont). Ami kimaradt 1963-ból (a gerely), azt hozta 1964, és Angéla ifjúsági bajnokságot nyert gerelyhajításban is. Még ebben az évben Brassó-Pojánán összemérte tudását későbbi nagy vetélytársával, Mihaela Peneşsel, Tokió aranyérmesével. Peneş győzött. Angéla közben sikerrel felvételizett a Testnevelési Főiskolára, de továbbra is atletizált a főiskola együttesében. Igen ám, de itt szembekerült edzője, Koltai Jenő módszereivel, elveivel, s kijelentette: pontot tesz atléta-pályafutására, átáll a kosárlabdára. Rövidesen a Testnevelési Főiskola kosárcsapatának oszlopos tagja, erőssége lett. Nem sokáig, hiszen az országos ügyességi csapatbajnokságon már csak becsületből is elindult a főiskola csapatával, s gerellyel 52,15 métert dobott. Angéla többé nem tette le a gerelyt, szorgalmasan járt Koltai mester edzéseire, lemondta a kosárválogatottságot, s dobott egy ifjúsági országos csúcsot (52,26 m). A gerelye hónapról hónapra messzebb szállt. Mexikóvárosban csúcsra ért. A gerelyhajítás döntőjének második sorozatában gerelye egyszerűen „nem akart" a földbe csapódni, pedig az íve eléggé laposra sikeredett, de a röppályája így is nőtt, csak nőtt... 60,36 méternél ért földet. Ekkorát ott, Mexikóvárosban senki sem dobott. Íme a döntő végeredménye: 1. Németh Angéla (Magyarország) 60,36 m, 2. Mihaela Peneş (Románia) 59,92 m, 3. Egger-Jankó Éva (Ausztria) 58,04 m, 4. Rudasné Antal Márta (Magyarország) 56,38 m...
A távolság ostroma Mexikóváros után is folytatódott. Következett a 60,59 méteres magyar csúcs, az athéni Európa-bajnoki cím, aztán a férjhez menés tanártársához, Ránky Mátyáshoz, majd a kis Emese érkezése... Sajnos, a sérülés sem kerülte el, mely végül is elvitte az atlétikapályáról vissza a palánkok alá, s mint a Vasas Izzó játékosa még sokáig remekelt. A civil életben az Állatorvos-tudományi Egyetem testnevelő tanáraként, majd tanszékvezetőjeként dolgozik.
