Minderről a nyolcvannyolc éves, külföldön is elismert magyar rendező annak kapcsán beszélt, hogy Hajdu Szabolccsal együtt részt vett a berlini Collegium Hungaricum Cinema Total (Teljes Mozi) rendezvényének megnyitóján, amelyet a magyar kulturális intézet a Berlinale keretében a magyar film népszerűsítése érdekében szervezett. Hajdu legújabb filmjét, a Bibliothéque Pascalt meghívták a Berlinaléra.

Jancsó elmondta, hogy először a nyolcvanas évek közepén a Hajnal című francia—izraeli koprodukciós filmjével szerepelt a berlini fesztiválon, de több más filmjét is bemutatták. Szavai szerint igazán nem is tudja megmondani, hogy a Berlinalét hova is sorolja Cannes és Velence mellett, mert olyan tömeges fesztiválok lettek, amelyeken nagyon nehéz kitűnni. Nemcsak a fesztiválokra járók tömege, hanem a bemutatott filmek száma is rendkívül megnövekedett, ma már a film mint műfaj is tömegessé vált.

Annak kapcsán, hogy a Bibliothéque Pascalt bemutatják a Berlinalén, Jancsó Miklós úgy vélekedett, hogy a mai magyar filmgyártásban ,,rengeteg fantasztikus gyerek van, aki nagyszerű filmeket csinál". De Hajdunak ez a filmje ezek közül is kiemelkedik — fűzte hozzá.

Jövőbeni terveivel kapcsolatban azt hangoztatta, hogy ehhez talán kicsit „túlkorúnak" tartja magát. És amúgy sem a terv számít, csak az elkészült anyag. Ennek ellenére természetesen vannak tervei, hisz meg van fertőzve a szakmával, így nem is gondol semmi másra. És hogy mi a titka annak, hogy valaki nyolcvannyolc éves korában még mindig aktív, dolgozik és tervez, azzal kapcsolatban Jancsó kijelentette: az élethez szerencse is kell, Zrínyi Miklós jelmondatát idézve: ,,Jó szerencse, semmi más". ,,Csak nem kell olyan erdőbe menni, ahol sebzett vadkanok vannak" — fűzte hozzá.

A Magyar Filmszemlén győztes filmjének, a Bibliothéque Pascalnak a Berlinalén történő bemutatásával kapcsolatban Hajdu Szabolcs (felvételünkön) elmondta: amikor egy filmet meghívnak egy ilyen jellegű fesztiválra, az azt is jelenti, hogy bekerül Európa és a világ filmes, illetve művészi köztudatába. ,,Valószínűleg ez helyzetbe hozza következő filmemet is" — tette hozzá, emlékeztetve arra, hogy ez történt a Fehér tenyérrel is, amelynek 2006-ban Cannes-ban volt a világpremierje. Szerinte mostani filmjére is mindenekelőtt a Fehér tenyér miatt voltak kíváncsiak. A zsűri indokot nem is közölt, csak levélben jelezte, hogy gratulál a meghíváshoz. Szavai szerint legújabb filmje nagyon sok mindenről, sokféleképpen szól, de a fő üzenete mégis a fantázia lehetősége azokban a helyzetekben, amikor az ember másba már nem kapaszkodhat. Amikor valaki már a legnyomorultabban érzi magát, és olyan helyzetekbe keveredik, amelyből — úgy tűnik — nincs semmilyen kiút, még mindig ott van teremtő képzelete, ami lehetővé teszi a túlélést.

Filmje elsősorban német—magyar, de román koprodukciós film is, mert Romániában forgatták, és sok helyi színész játszik benne. Annak kapcsán, hogy a magyar filmgyártásban egyre több a koprodukciós film, Hajdu Szabolcs kijelentette: pusztán magyar pénzből egy filmet már nem lehet elkészíteni, külföldi pénzre is szükség van. ,,Ezért kénytelenek vagyunk koprodukciókat csinálni" — fogalmazott a fiatal magyar rendező, hozzátéve: mindezt nem tartja rossznak, mert a kultúrák hatnak egymásra, és megtermékenyítik egymást. A Bibliothéque Pascal esetében ez nagyon jól érvényesült — mondta Hajdu, aki elmondta: jelenleg egy Tar Sándor írásaiból készülő trilógián gondolkozik. ,,Gyakorlatilag a rendszerváltás utáni Magyarország tablóját akarjuk megcsinálni" — jelentette ki.