A Székely Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Szövetség, a Magyar Polgári Párt és a Történelmi Vitézi Rend mintegy száz tagja és szimpatizánsa vett részt nemrégiben az Önrendelkezési harcunk két évtizede címmel Baróton szervezett találkozón. Az előadások a polgári szervezetek által végzett szervezőmunkáról, az elért eredményekről és a buktatókról számoltak be. Mint mondották, létrejöttük szükséges volt, hiszen a nemzeti megmaradásunkat szavatoló autonómia érdekében rajtuk kívül más nem cselekedett érdemben.
A baróti református templomban (felvételünk) tartott istentiszteleten Bartha József holtmarosi református lelkipásztor a székelyek évszázados határvédő harcát állította követendő példaként a mai nemzedék elé: akkor a be-betörő ellenség ellen kellett fegyvert emelni, ma pedig azok ellen kell hadba szállni, akik édes anyanyelvünket, folyóvizeinket, szeretteinket és hitünket akarják megszerezni. Mint mondotta, hogy a mai ellenségekkel felvegyük a harcot, egyként kell akarjuk a jót.
A Rózsa vendéglőben Krizbai Imre református lelkipásztor az Erdélyi Magyar Civil Társadalomért Mozgalom évtizednél hosszabb történetét elevenítette fel. Szólt az 1991-es fehéregyházi Petőfi-ünnepségről, az Agyagfalván elmaradt népgyűlésről és a három, Csernátonban szervezett találkozóról, illetve az ott történtekről. Mint mondotta, többször foglaltak állást az erdélyi magyarság fontos kérdései mellett, de a hatalmon levő magyar politikusi osztály ténylegesen sosem támogatta azokat, sőt, nem egyszer árulóként viselkedett.
Az SZNT széki elnöke, Szabó Miklós az elmúlt hat év munkájából a leglényegesebbet, a belső autonómia-népszavazás megszervezését és lebonyolítását emelte ki. Szerinte az erdővidékiek példamutatása célba ért, hiszen Erdély más régióiban is elvégezték a munkát.
Hoffmann István Zsolt az MPSZ létrehozásáról, négy esztendőnél hosszabb tevékenységéről, illetve az MPP megszervezéséről szólt. Az RMDSZ állandó támadásai miatt nem volt egyszerű csapatot szervezni — többször felelősségre vonták az önkéntes munkát folytató diákokat, elbocsátással fenyegették az alkalmazottakat, feljelentették a hivatalnokokat — ám mindennek ellenére céljukat elérték. ,,Közülünk ma már sokan visszavonultak az aktív politikai részvételtől, de jó tudni, hogy harmincnál több önkormányzati és megyei képviselőt juttattunk mandátumhoz, s ők képesek az elkezdett munkát folytatni" — mondotta Hoffmann.
Szilágyi Sándor volt szenátorjelölt a máról szólva kijelentette: előbb a morális válságot kellene kezelni, mintsem a gazdaságit, hiszen ez az előbbi egyenes következménye.
Nagy István polgármester Barót város gazdasági és szociális kérdéseiről címmel tartott értekezésében az adminisztráció reformjának szükségességét emelte ki. Szerinte megengedhetetlen, hogy a megyei tanács nem algoritmus, hanem politikai szimpátia alapján ossza szét az utak javítására és a rendelkezésére álló pénzalapokat, illetve nagyobb beleszólást sürgetett az oktatási, az egészségügyi és a közbiztonsági kérdésekbe. Szerinte az, hogy a város lakossága az elmúlt húsz esztendőben közel kétezer fővel esett, összefüggésbe hozható azzal is, hogy a politikum elhajtott minden olyan vállalkozót, aki nem az ő érdekszférájukba tartozott.
Benkő Emőke, a Történelmi Vitézi Rend erdővidéki székkapitánya szerint a rend ébren tartja a nacionalizmus (igenis, szeretik hazájukat), a revizionizmus (mert nem ismerik el Trianont) és a horthyzmus (ha rövid időre is, de megteremtette a magyar egységet) szellemiségét, s ezentúl is részt fognak vállalni minden olyan munkában, amely hozzájárulhat az önrendelkezés, illetve a területi autonómia megvalósításához.
A megosztottság okai és következményei a nemzeti oldalon címmel tartott közvitán többek közt véleményének adott hangot az SZNT alelnöke, Borsos Géza, az MPP volt megyei tanácselnök-jelöltje, Kovács István, Kézdivásárhely polgármestere, Rácz Károly, az MPP kézdivásárhelyi elnöke, Fekete Károly, illetve az előadók. Mint fogalmaztak, a magyarságon belül nincs szó megosztottságról, ami a legégetőbb kérdéseket illeti, hiszen mindenki támogatja az önrendelkezés megvalósítását — ezt bizonyítják a belső népszavazások eredményei is. Mint mondották, az RMDSZ-nek is határozottan fel kellene lépnie ebben a kérdésben, s nem szabadna megelégedniük a kisebbségi törvénybe foglalt kulturális autonómiával, hiszen az nem elég ahhoz, hogy nyelvünket, szülőföldünket, hagyományainkat és gazdasági értékeinket megvédjük. Kovács István szerint, akik a népszavazást megszervezték, a hitet őrizték, akik viszont nem engedelmeskednek a nép akaratának, akik elfogadják az alamizsnát, éppen azt lopják el.
