Minden népnek és minden történelmi kornak megvolt a maga sajátos hangulata, így a középkornak a titkolózás, a visszafojtott öröm, a reneszánsznak a kitörő életöröm, az olasznak a vidámság, a magyarnak a búsongva elmélázás, s még hosszasan folytathatnánk a sort.
A globalizáció korszaka ezen is változtatott, hiszen az oly jellemző uniformizálódás érzelemhullámok, érzelemdivatok formájában jelentkezik. A legismertebb ezek közül a tömeghisztéria, mely kapcsolódhat járványokhoz, nukleáris fegyverekhez, de árdrágulásokhoz vagy gazdasági válsághoz is. Ennek az alapja az állandó félelem, melyet sokszor mesterségesen is szítanak, és amellyel jól kordában lehet tartani a tömegeket.
Míg a mai ember az atomháborútól vagy a terroristáktól fél, addig a régi korok emberét a portyázó hordák, természeti viszontagságok fenyegették, mégis a félelem csak néha öltött tömeges méreteket.
Manapság nem illik elgondolkodónak, szomorúnak, derűsnek vagy jókedvűnek lenni, hanem fergeteges hangulatot kell produkálni, azaz féktelen jókedvet. Ahogy az öregség is egy titkolni való állapot, úgy a közepes fokozatú hangulatok is lekerülnek lassan az érzelmi skáláról. A fiatalok így mesterséges szerekkel: alkohollal, kábítószerekkel fokozzák a jó hangulatot. Ha múlóban a derű időszaka, akkor ismét ezekhez a szerekhez folyamodnak, hogy fenntartsák az eredeti állapotot, valamint megszabaduljanak a fáradtság érzésétől. Így talán nincs is min csodálkoznunk, ha rohamosan terjed nálunk is a természetes alapanyagú kábítószerek használata.
Mivel mindenki szeretne hosszú ideig fiatal maradni, az idősebb korosztály sem akar lemaradni a divattól, csak inkább a Dionüszosz óta jól bevált alkoholt részesíti előnyben, esetleg nyugtatókkal felerősítve, hogy modernebb legyen.
Mivel mégsem lehet mindig vidámnak lenni, főleg ha elmúlik a mesterséges „jókedvcsinálók" hatása, hát divatos a depresszió. Nem a szomorúság, levertség, kedvetlenség, hanem ezek halmozott formája, mely negatív életérzésekkel, frusztráltsággal párosul, és amely, ha igazi, már kórosnak számít. Ezt magasztalják a rockerek, erről zeng a dal, hogy aztán az öngyilkosság gondolata is hősiesnek minősüljön. Ezekben a hangulathullámokban vélik megtalálni a közöset azok, akik éppen az egyéni kibontakozást sürgetik, de sehol sem érzik magukat biztonságban.
Aki nem kerül ezeknek az érzelemhullámzásoknak az örvényébe, az derűssé válik az élet viszontagságaival szemben, és kiegyensúlyozottsága segíti a problémák megoldásában, az előrehaladásban.
