Szentkatolnán tavaly teljesen felújították és kibővítették a községházát, nekifogtak a nyugdíjasklub kialakításának, Bálint Gábor-szobrot avattak, tető alá került a hatolykai gyógyfürdő, tekepálya épült, megkezdődött a tornaterem építése. Tusa Levente községvezető az elmúlt öt és fél évben úgy próbált dolgozni, hogy az öt településből álló község egyetlen faluja se érezhesse magát mostohának, nem csak a községközpont fejlesztésére áldoztak pénzt, hanem minden falu arányosan megkapta a neki járó részt a helyi büdzséből. A múlt év eredményeiről és az idei tervekről kérdeztük a község első emberét.
— Kérem, foglalja össze a múlt esztendő legfontosabb megvalósításait, eredményeit.
— Nem voltak világraszóló célkitűzéseink, amit tervbe vettünk, azt meg is valósítottuk. A múlt év nagyobb megvalósítása a községháza tatarozása volt, hiszen a manzárdtető megépítésével már irodagondjaink is megoldódtak. A volt szeszgyár épületében a majdani nyugdíjasklubot nagyjából befejeztük, idén átadjuk. A legnagyobb eredmény talán a hatolykai gyógyfürdő és mofetta tető alá kerülése. Önerőből, saját költségvetésünkből eddig 850 000 lejt költöttünk az épületre. Martonfalva egyik utcájában háromszázhetven folyóméter járdát rakattunk, Szentkatolnán a központban kis parkot létesítettünk, ahová Bálint Gábor egész alakos szobra került. Három díszkaput is felállítottunk. Ugyancsak tavaly nekifogtak az új tornaterem alapjának kiásásának. A község Kézdivásárhely felőli kijáratánál egy brassói vállalkozó 1,65 hektáros magánterületen borvíztöltödét épít. Az volt a kérésem, hogy oda helyi munkaerőt alkalmazzon, erre ígéretet is kaptam. Tíz személyről van szó, akikkel a nyár folyamán indul be a palackozás.
— Idei költségvetés, tervek, célkitűzések?
— Sajnos, az idei költségvetésünk a tavalyihoz viszonyítva kevesebb, ezért nagyobb munkálatokra nem gondolhatunk, de a fürdőt mindenképpen folytatni fogjuk. Idén 1 300 000 lejből gazdálkodunk, amiből a saját bevételünk háromszázezer lej.
Gond a tejkvótával
— A tanügyi intézmények is 200 000 lejjel kapnak kevesebbet, azaz 1 100 000 lej áll idén rendelkezésünkre. A fejkvóta bevezetése gondot jelent nálunk is, hiszen évről évre csökken a gyermeklétszám. Martonfalván jelenleg az V—VIII. osztályos tagozaton hetven tanuló van, míg Szentkatolnán csak ötvenhat. Sajnos, ha elkészül az út Kézdivásárhely és Kovászna között, ismét csökken a létszám, a tanulók húsz-huszonöt százalékát beviszik városi iskolákba. A gyermeklétszám is csökken, tavaly például Martonfalván csak három gyermek született. Nem értek egyet azzal, hogy az imecsfalvi alsó tagozatos iskolát felszámoljuk.
Barabás Miklósra emlékeznek
— A Szentkatolna és Márkosfalva közötti megyei út is javításra szorul, a mérések elkészültek, a tervek szerint új aszfaltszőnyeg kerül oda is. Ugyancsak idén az ivóvíz fővezetéket szeretnénk Hatolykáról Márkosfalva irányába lefektetni. A szennyvízcsatornázás tervét mind az öt falura megrendeljük együtt és külön is. A faluközösségek ravatalozóházak építésében kérték az önkormányzat segítségét. Azt ígértük, hogy száz-százezer lejjel támogatjuk a négy ravatalozóház felépítését, a különbözetet közadakozásból teremtenék elő. Tervek szerint a martonfalvi iskola teljes felújítása is elkezdődne, Hatolykán pedig egy új művelődési otthon, iskola és óvoda építését kezdenénk el. Ma a megyei művelődési központtal közösen Márkosfalván Barabás Miklós születésének kétszázadik évfordulóját fogjuk megünnepelni.
— Mi a helyzet a Caritas-járóbeteg-szolgálattal?
— Év végén lejárt a szerződésünk. Szó sincs arról, hogy meg akarnánk szüntetni a szolgáltatást, de arra kértem a Caritas képviselőit, üljünk le, és beszéljük meg a feltételeket. Mi hajlandóak vagyunk továbbra is anyagilag támogatni a Caritast, de azt szeretnénk, ha a szolgáltatást mind az öt településre kiterjesztenék. Tavaly havonta 1500 lejjel támogattuk a Caritast.
