A 14-es számú, január végén megjelent kormányhatározatban felsorolt jogcímek, támogatási és pályázati formák azonban részletes kidolgozásra szorulnak, végleges formájuk csak a tavasz végére várható. A különböző fejezeteknél a kiírások elindítása még várat magára, de változtatásra szorulnak egyes fejezeteknél — mint a termelői csoportok megalakítása, a fiatal gazdák vidéken történő megtelepedésének ösztönzése — a pályázateligazító könyvek. A minisztérium honlapján egyelőre semmiféle információ nem áll rendelkezésre, így például a pályázatok fejezetenkénti újraindításának időpontja sem, pedig a kieső támogatási összegek nagyon jól pótolhatók lennének az uniós pályázati pénzek révén.

A 112 eurós szinten

A területalapú támogatás természetesen megmarad, és évenként nő. A csatlakozási szerződésben ugyanis az unió által biztosított évi támogatás mértékét egy régebbi tagországban fizetett területalapú támogatáshoz viszonyították. A csatlakozás első évében, 2007-ben a hazai termelők az uniós támogatási átlagnak csak a 25 százalékát, második évben a 30 százalékát, majd a 35, illetve a 40 százalékát kapják, míg 2014-ig a területalapú támogatás felzárkózik az uniós szinthez. A háromszéki termelők e számítás alapján tavaly 71,12 eurónak megfelelő összeget kaptak hektáronként, 2010-ben a kifizetendő támogatás 112 euró körüli lesz.

Az unió a támogatások emelését valamennyi újonnan csatlakozott tagország esetében alkalmazta, és mivel a magyar gazdák hamarabb uniós tagok lettek, tavalyra 43 000 forintot kaptak hektáronként. Az unió ugyanakkor engedélyezi, hogy a tagországok a támogatási összegeket saját költségvetésükből pótolják, de ezeket az összegeket a területalapú támogatás növekedésével párhuzamosan évről évre kötelezően csökkenteni kell.

Az újonnan csatlakozott országok esetében viszont az a gond, hogy az állami költségvetésből szinte soha nem kap akkora összeget az ágazat, hogy kifizethessék a megengedett pótlólagos támogatást. Magyarországon például tavaly a 43 000 forintot 30 százalékkal lehetett volna kiegészíteni a hazai keretből, de a gazdasági válság miatt a magyar gazdák csak 13 százalékos kiegészítést kaptak. Az állattartók jártak jobban, a nekik fizetett állatlétszámhoz köthető támogatások tavaly 15—30 százalékkal emelkedtek. A tejtámogatás is nőtt, a literenként kifizetett prémium 2009-ben 8,7 forint volt. Nálunk nem alkalmazott támogatásokra is jogosultak a magyar gazdák, a hízott bikára 58 346 forintot kaptak támogatásként, a húsmarhák anyateheneinek tartására 50 243 forintot, extenzív fejlesztésre 17 100 forintot, az anyajuhokra egyedenként 1876 forintot — ezt nálunk is fizetik —, de a juhokra a kedvezőtlen adottságú területen való tartásért további 1400 forint jár. Ami különösen szembeötlő: az évek folyamán sikerült a támogatásokat növekvő pályára állítani, míg a hízott bikára adott támogatás 2007-ben még 41 000 forint volt, 2009-ben ez közel 58 500-ra emelkedett, az anyatehéntartásra szánt támogatás pedig 36 500 forintról 50 243-ra.

Engedékenység vagy figyelmetlenség?

A csatlakozási szerződés részleteit kidolgozó romániai szakemberek vagy túl engedékenyek voltak, vagy figyelmetlenek. A pirostarka szarvasmarha esetében a magyar kollégák kérésére a szimentáli típusú állatokat besorolták a hústermelési ágazatba is, így a hizlalt pirostarka bikaborjak és a magyartarka és húshasznú fajta keresztezéséből származó hizlalt egyedekre is jár a már említett 58 346 forintos támogatás. Ha ehhez hozzáadjuk a közel 60 000 forintos egyedenkénti anyatehén-támogatást, szép összeg üti egy gazda markát. Románia annak idején nem kérte a pirostarka húshasznosítású besorolását, ez pedig akkor derült ki, amikor több országos keresztezési és marhahús-termelési program kidolgozása után a lehívható uniós és a kiegészítő országos támogatási formák kerültek előtérbe. A magyarországi gazdák éltek is a lehetőséggel, hiszen egy ekkora támogatás esetén és a tejágazat szorításában sokan alternatívaként a tejtermelésről a húsmarhatartásra álltak át — egyre eredményesebben.