Határvonalon

Különös, fojtogató világ. Persze, a kavarodásban látni a ma életritmusához illeszkedni kívánó létesítményeket, korszerűbb disznóhizlaldát és drótkerítéssel körbefont, használt, illetve végérvényesen elhasznált autókat halmozó roncstelepet egyaránt. És e falvakban ― a szomszédság okán ― felbukkan még jó néhány, Brassó megyei rendszámú személygépkocsi: itt vannak, tulajdonosaikkal együtt.

Eme Olt menti térségben Bölön Erdővidék előretolt helyőrségeként jelenik meg, amolyan mezsgye, ahol változik az előbb vázolt kép: a község már a székely falu szokványosságát viseli. Persze, miként e teljes környéken ― nem csak országokat és embereket, hanem szemléleteket is elválasztó egykori országhatáron, mostani megyehatáron ―, itt is különféle kultúrák törésvonalán járunk: a kiöregedő, fiatalokat nehézkesen hazacsábító, jobbára állattartásra berendezkedett, történelmi múlttal és évszázados magyar hagyományokkal rendelkező magyar falu találkozik a maga önjáró módján fejlődő, egészséggel sokasodó Bölönpatak román ajkú roma közösségével. Ez a számok tükrében azt jelenti, hogy Bölön hozzávetőlegesen kétezer-hétszáz lakójából a községközpontban mintegy ezerkétszázan élnek, többnyire magyarok, Bölönpatakon pedig körülbelül ezernégyszázan. Az arány tehát a romáknak kedvez, ők már többen vannak.

A polgármesteri hivatal szűkös, várótermi funkciót is ellátó előcsarnokában, Háromszék nagyjait felsorakoztató pannó alatt, legalább tucatnyi bölönpataki roma ácsorog. Szociális segélyre várnak. Éppen csak hozzájuk kell szólni, s már özönlik is belőlük a panaszáradat. Jobb lenne, ha fényképezés helyett valami pénzecskét adnánk, mondják, de azért szívesen pózolnak. Benne lesznek az újságban. Odébb a sarokban egy idős és egy középkorú, állás nélküli asszony is csendesen üldögél, görnyedve várakozik. Ügyeket intéznének, odabent éppen gyűlés van. Az asszonyok villanásnyi beszélgetés alatt mesélik: alig van munkahely a faluban, nehezen élnek, annyiból, amennyit a háztáji s az állatok biztosítanak.

Kenyér szociális segélyként

― A bölönpataki cigányokat próbáljuk integrálni, lehetőség szerint helyben állítunk ki nekik személyazonossági igazolványt, így eddig közel négyszáz okmányt sikerült elkészítenünk ― magyarázza Sikó Imre, Bölön polgármestere. Róluk szólva említi, hogy a kilencvenes évek elejétől száz családból folyamatosan kijárnak Magyarországra dolgozni, ,,munkájuk meg van becsülve odakint, hazajönnek, nem költik el a pénzt, hanem lakást javítanak, építenek". Itthon mezőgazdasági munkával foglalkoznak, mert ,,Bölönben mindig úgy volt, hogy egy-egy cigány bedolgozott egy magyar családhoz, szokásokat is átvettek, most ők állnak össze, és házakat építenek, kalákában." ,,Egy idő után ők is megértették, hogy románul beszélnek ugyan, de cigányok, a tizenegy önkormányzati képviselőből álló tanácsban négy roma nemzetiségűvel dolgozunk." Úgy érzi, jó példaként lehet említeni a bölönpataki közösség életének alakulását, érdemes velük foglalkozni, mert ha a polgármesteri hivatal odafigyel gondjaikra, beszélni próbál velük, megoldásokat talál, akkor annak megvan az eredménye. ,,Nem egyszer kell elmondani valamit, hanem tízszer, hogy befusson a fülükbe." Év elejétől a szociális segély 20―25 százalékát kenyér formájában juttatják el nekik, naponta szállítják a mindennapit, kétszázhatvan családnak háromszáz kenyeret visznek ki. Jó érzés látni, hogy sikerült ezt megoldani, mondja a falugazda, mert így ,,nem italra s szivarra" költik a támogatást, ezt országos viszonylatban is egyedülállónak tartja.

Bölönpatakon saját postafiókot sikerült létrehozniuk, ,,mióta cigány a postás, a rendszer nagyon jól működik", van továbbá elemi iskolájuk, a nagyobbakat pedig iskolabusszal (a háromból kettő működőképes) szállítják a községközponti Bölöni Farkas Sándor Általános Iskolába, s ha nehezen is, de került öt olyan roma középiskolás, aki már Baróton tanul tovább, ráadásul a polgármester szerint jó eredményekkel. Idén pályázati forrásból szociális központot is építenek, a munkálatok elvégzésében számítanak a cigányokra is, s a 125 000 eurós befektetés elképzeléseik szerint húsz roma gyermek délutáni oktatását, nevelését teszi majd lehetővé. A cigányokkal való foglalkozás rövid, de közép- és hosszú távon is a község legkényesebb problémája, véli Sikó Imre. ,,Foglalkozni kell velük, próbáljuk integrálni őket, ne úgy kezeljük őket, hogy román―magyar vagy fehér―fekete, mert ha nem, ellepnek, és uralni fogják a helyzetet, mert sok lúd disznót győz." Ráadásul a Bölön határában lévő másik telepen, a rájuk telepedett, brassói személyazonosságival rendelkező, de Kovászna megye területén élő mintegy százharminc család ― becsléseik szerint összesen hatszázan lehetnek, folyamatosan építkeznek, Brassó megye pedig villanyt, közvilágítást biztosít ― további fejtörést okoz nekik.

Hiányzik az értelmiség

A bölöni magyar lakosság egy rétege komolyabban foglalkozik állattenyésztéssel, ez a fő megélhetési lehetőségük, tizenöt éve működik egy szarvasmarha-tenyésztő egyesületük, a Bö­löni Állattartók Társulata (BÁT), ezt annak titkáraként a polgármester ,,szíve csücskének" tartja. Olyan fiatal gazdák, ,,farmerek" vannak, akik már 10―20―30 tehenet is tartanak, az önkormányzat pedig megvásárolta a korábbi tulajdonostól a volt termelőszövetkezet egyik istállóját ― a létesítményt bukarestiektől sikerült visszaszerezniük, magánosításkor (jellegzetes székelyföldi privatizáció) ugyanis előbb brassói, aztán tőlük fővárosi kézbe került ―, de olyan fiatalok is vannak már, akik bankkölcsönnel vásároltak maguknak istállókat. Tizenöt éve viszi tőlük a tejet az egyik multinacionális feldolgozó, tavalytól pedig egy nagyobb megyei tejfeldolgozó is, naponta 5000 liter tejet tudnak így értékesíteni.

A 280 tagot tömörítő egyesület (köztük olyan gazdák is, akik naponta 300―400 liter tejet adnak el, vannak vagy tízen, akik nagyobb léptékben űzik ezt a mesterséget) működtet egy saját tejcsarnokot, foglalkoztatnak három alkalmazottat, de SAPARD-pályázatot nyertek csarnok, illetve feldolgozó építésére. Ez a jelenlegi, automata üzemmódú benzinkút mellett lesz, elképzeléseik szerint idén elkészül. Azt is sikerült megoldaniuk, hogy a tejpénzt egy helybeli bankautomatából vehessék ki a gazdák.

A mezőgazdaságon kívül más vállalkozás kevés működik, akik tehetik, inkább bejárnak Brassóba vagy a környékére dolgozni, most mintegy félszázan, de építkezési idényben száz fölött is voltak, ezenkívül a bölönpatakiak erdőkitermeléssel is foglalkoznak.

A falu nem áll nullponton idegenforgalom tekintetében sem: van egy turisztikai tájékoztató irodájuk, igaz, a látogatók egyelőre főként hétvégi, többnyire brassói horgászok, a három halastóhoz jönnek, a vendégeket ― esetlegesen ― négy kocsma és egy négyszobás panzió várja. Tamás Gábor is ott lakott, amikor tavaly szeptemberben Bölönben fellépett.

A községközpontban a nyolcvanas évek elejétől van orvos, gyógyszertáruk is három ingázó patikussal, sőt, fogászati rendelőjük is, ám márciustól fogorvos nélkül maradnak, egy házaspár eddig Brassóból járt ide. A visszatérő fiatal kevés, az egyetemet végzett értelmiségiek alig térnek haza, sokan ― húsz körül ― ingáznak az iskolában oktató pedagógusok közül. ,,Próbáljuk idevonzani a fiatalokat ― magyarázza Sikó ―, lakást is ajánlunk, de egyelőre ez sikertelen. Érződik a falun, hogy nincs itt az értelmiség, az volna jó, hogy helyben legyenek."

Unitáriusok Rómája

Egy éve szolgál Bölönben ifjabb Kozma Albert, aki unitárius lelkészként édesapját, idősebb Kozma Albertet váltotta. Hogy ide kerülhessen, kolozsvári ellenjelölttel kellett megmérkőznie, szavaiban még mindig érződik, nagy volt a tét, az elmúlt időszakot ,,megpróbáltatóként" értékeli. A faluban ezeregy unitárius lelket tartanak nyilván, a tiszteletesnek Földvár környéki szórványmagyarok szolgálatát is el kell látnia. Emlékeztet, hogy a tizenkilencedik században Bölönt az unitáriusok Rómájaként emlegették, szerinte ma az egész közösségnek ― de nem csak az unitáriusoknak ― úgy kellene cselekednie, hogy e megállapítás történelmi patinája s korabeli fénye mostanság is besugározza ezt a térséget. Ehhez összefogás, a mai világ feladataihoz, kihívásaihoz igazított szemlélet kellene, a gazdálkodó, egyszerű életvitelű falusi embernek is mentalitásváltásra lenne szüksége, olyan gondolkodásmódra, mely egyaránt illeszkedik az Európai Unió lehetőségeihez és elvárásaihoz. Noha jól tudja, megterhelő és embert igénylő a hétköznapi gazdálkodás, a reggeltől estig tartó kemény munka, ennek ellenére például olvasni kellene lehetőség szerint minél többet, szakmai, mezőgazdasági fórumokat tartani, előadókat hívni. Az összefogásra a Homoród mentiek jó példáját említi, édesapja, idősebb Kozma Albert pedig ezt azzal toldja meg, nagyon jó, hogy a bölönpatakiak számára sikerült eredményeket elérni, de ugyanolyan fontos, hogy a bölöni magyarok is hasonló arányú odafigyelésben részesüljenek, mint a szomszédos romák, az itteni gyermekeknek is legyen ― például ― megfelelő játszóterük, és a községközpontot is a bölönpatakival azonos léptékben fejlesszék.

És hogy Bölönben milyen az olvasási kedv, arról maga a község könyvtárosa, Tana Annamária beszél. A hétezer kötettel rendelkező, huszárkaszárnyaként is emlegetett könyvtárban ― mely falumúzeum is egyben ―, ahol az egyik legértékesebb darab éppen egy őslénytani maradvány, egy őstulok szarva, mintegy tizenöt az idősebb visszatérő olvasó. Ők régi klasszikusokat, Wass Albertet és kaland-, illetve szerelmes regényeket visznek haza, a könyvtárosnő pedig mostanság sci-fi műveket keres, de azt már csak az interneten talál. Bejárnak a kisdiákok is, igaz, ,,nagyon kevés a magyar gyermek", így a gond kettős: egyrészt nincs elegendő román nyelvű gyermekirodalom a nagyobb arányban érdeklődő bölönpatakiak számára, másrészt, amit kikölcsönöznek, azt sem viszik vissza.

Ilyenkor, februárban, sziporkázó időben Bölön és Bölönpatak fölött mélykék az ég. Vajon milyen színek dominálnak majd a környéken néhány évtized múltán?...