Sok ember lehet nálunk is, akinek jön, hogy bosszút álljon az adó- és más hatóságokon. Egyetlen baj az, hogy nincs magánrepülőjük, amivel belehajtanának a különféle hivatalok, hatóságok épületébe.

Aztán a másik baj az, hogy nem is igen tudjuk, kin kellene ezzel a kamikaze módszerrel bosszút állni. Mert, ha felelősségre vonjuk az adóhivatal alkalmazottjait, hogy miért nőttek Sepsiszentgyörgyön húsz százalékkal az adók, akkor azt mondják, hogy ők csak végrehajtók. Mutogatnak fennebb. A magyarázat aztán az, hogy ezt a törvény lehetővé teszi. A törvényhozás azt mondja, hogy ők csak a lehetőséget adták meg. Mutogatnak lefelé, a tanácsok felé. A tanács meg megszavazta. Ők szintén mutogatnak. Rámutatnak arra, milyen sok pénzre van szükség azért, hogy fejlesszék a várost vagy a községet, amelyben élünk.

Az adóemelés mellett még azt is megváltoztatták, hogy tíz százalék kedvezményt kapott, aki március 31-ig kifizette teljes adóját. Most már csak akkor van meg ez a tízszázalékos előny, ha január végéig fizet az adófizető. A lelkiismeretes polgár rohan tehát kifizetni a fizetnivalót, még mielőtt tudná, mennyit is kell lepengetnie. Aztán néhány napra rá kézhez kapja az értesítést. A gyengébb idegrendszerű ettől szívrohamot kap, és lelke felszáll, mint az austini polgár gépe. Nálunk, akiknek okuk lenne arra, hogy mérgükben belerohanjanak egy ilyen tettbe, nincs pénzük repülőgépre. Akiknek meg van repülőjük, csak nem bolondok, hogy nekirepüljenek például saját munkahelyüknek, mondjuk, a parlament vagy a kormány épületének. Így aztán nem marad más lehetőség az egyszerű földi halandóknak, mint megtanulni repülni. Ilyenek bizonyosan lesznek, mert már rég rebesgeti a kormány, hogy sokan fognak állásukból repülni. De ezek végül is minek repüljenek neki? Egyáltalán, akinek oka van arra, hogy bosszúból repülve megsemmisítő csapást mérjen valamelyik hatóságra, egyáltalán nem repdes a boldogságtól.

Esélyünk sincs arra, hogy pontozásos győzelmet arassunk, mint Ponta a szocialisták kongresszusán.