A feszes, protokolláris fogadásoktól eltérő, jó hangulatú, családias összejövetelen megyei tanácsi képviselők, polgármesterek, a rendezvény támogatói, a sajtó képviselői vettek részt. Demeter János a díszoklevelek, emléklapok és a tanácstagok számára átadott millenniumi kiadvány, a Háromszék vármegye reprint kiadású kötetének kedélyes felvezetésében külön kiemelte Damokos Csaba formatervező és Zakariás Attila műépítész alkotó munkáját, Imreh-Marton Istvánnak, a Kovászna Megyei Művelődési Központ igazgatójának és csapatának a találkozó szervezésében végzett tevékenységét, az Óriáspince-tetőre szervezett s az egész megyét átfogó nagy rendezvény központi, tájépítészeti kivitelezőinek összehangolt építészeti birkózását.
Az árkosi összejövetel hangulatát eleve az határozta meg, hogy az ideérkezők nem mások által létrehozott alkotásegyüttes ünneplésére sereglettek össze, hanem a saját munkájukkal teremtett értékek olyasféle számbavétele végett, amikor az ember egy laza mozdulattal letörüli homlokáról a gyöngyöző verítéket, s megnyugodva nyugtázza: itt az eredmény, érdemes volt megküzdeni érette. A Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának mérlege egyértelműen pozitív. A hatalmas érdeklődés, a páratlan mértékű jelenlét, az egész térséget átfogó rendezvényözön, a ,,nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely" jegyében fogant hazaérkezések, vagy, akinek erre nem volt lehetősége, a hazagondolás lélekmelegítő érzése, a rendezvénynek a perkői Szent István-napi búcsúval történő összehangolása olyan lelki, kulturális és történelmi dimenziójúvá bővítette a találkozót, amilyenre összességében 1940 óta aligha volt példa. Augusztus 20-án este a háromszéki dombok és hegyek csúcsain fellobbanó őrtüzek egyszerre világítottak vissza a lármafás históriai időkbe, fényük együvé tartozásunk jelenlegi pántjain csillantak meg, s lángnyelveikkel belénk égették azt az elhatározást is, hogy a tüzet, A Tüzet nem szabad kialudni hagyni: az első világtalálkozót tisztes idő múltán újabbaknak kell követniük.
