Már több mint egy hete zajlik a téli olimpia, és nézem este, éjjel, kicsípve a pihenés idejéből, s valami lenyűgöz a látottakban. Persze, a színes forgatag is pezsdítően hat az emberre, de nem ez tart sokszor odaláncolva a képernyőhöz.
Ép testben ép lélek — fogalmazták meg valamikor a lényeget az ókori görögök. Ők, akik sok mindent tudtak a test és a lélek harmóniájáról, ezt a nézetet elültették az emberek lelkébe, és nemes küzdelemre ösztönözték őket. A versengés nem a napjainkban annyira közismert vérre menő, legtöbbször aljas küzdelemre épült, hanem a kölcsönös tiszteletre, az egymás tehetségének, sikerének elismerésére, még akkor is, ha a legyőzetett keserű szájízzel tette mindezt.
Az olimpiai játékok azóta is az esélyegyenlőség és a nemes küzdelem szimbólumaként ismertek a világban, és az eszme meg a rendezvény kiállta az idők próbáját.
Bár ránk tört a gazdasági válság, nem elismerten, de fogva tart az erkölcsi válság, a sportszerű küzdelem legalább a sport eme magaslatán szabályok szerint folyik. A sportolók lelkesen küzdenek, megpróbálják elhitetni a világgal, hogy értelme van a szépnek, a küzdőszellemnek, az országért, nemzetért való síkraszállásnak. Repülnek sílécen, ugranak, célba lőnek, kergetik a korongot, mintha az életük függne tőle, és elkápráztatnak szép korcsolyamutatványukkal. Átélhetjük velük a bátorság, a megpróbáltatás, a fizikai fáradtság érzését, a bukás fájdalmát, de a győzelem mámorát is, sőt, sokszor a balesetek, nehéz élethelyzetek utáni talpra állást is.
Egyszóval eszünkbe juttatják, hogy mégiscsak emberek vagyunk, nem gépek, hogy fontos az ügyes kéz, láb, akarat még elkényelmesedett világunkban is, amikor már mindjárt többeket fenyeget a kóros elhízás és a különböző szerektől való függés, mint az éhezés.
Abban a korban, melyben betegségként, nyugtatókkal kezelik (a fejlett társadalmakban legalábbis) a mozgékony gyerekeket, felénk pedig egyre kevesebb tornaórát engedélyeznek a tudományosnak titulált tanrendek, bebizonyítják, hogy ellenállóbbá teszi a szervezetet, kordában tartja a lelket, jó közérzetet biztosít — és emberré nevel a sport.
Hátha az olimpia üzenete elhatol végre azokig az illetékesekig is, akik tehetnek valamit a tömegek egészségi állapotáért, de addig is vegyük mi magunk a kezünkbe a sorsunkat, a gyerekeink sorsát…
