Románia a hét elején megkapta a Nemzetközi Valutaalaptól azt a két részletet, melyet múlt év végéről — az akkori bizonytalan politikai helyzet miatt — halasztottak idénre. Meggazdagodtunk, mondhatnók, hisz a 2,4 milliárd euró fele a jegybankhoz, másik fele a pénzügyminisztériumhoz került.
Ez utóbbi bizonyára a kincstár napi kifizetési gondjainak megoldására. Meg is könnyebbült Sebastian Vlădescu pénzügyér, egy ideig lesz, amiből finanszírozni az állam működését, s ha majd fogytán ez a pénz is, érkezik újabb milliárd, az Európai Unió kölcsöne.
Emil Boc miniszterelnök örömét ellenben beárnyékolja, hogy a nemzetközi pénzintézmények és az unió a kölcsön ellenében újabb és újabb megszorításokra kényszeríti. A Gândul megszerezte és nyilvánosságra hozta a kormány újabb, IMF-nek címzett szándéknyilatkozatát, melyből kitetszik, hogy a Boc-kabinet az eddigi szigorkodása mellett vállalta: több mint félmilliárd euróval csökkenti az állami alkalmazottak bérköltségeit. Ez azt jelenti, hogy az idén legalább 32 000 embert bocsátanak el a közszférából, továbbra is befagyasztva tartják a fizetéseket, és újabb jutalékokat tüntetnek el a bértáblákról. És ami ennél is érzékenyebben érinti majd a lakosságot, s amiről hellyel-közzel már hallottunk, de most egyértelművé vált: az egészségügyben nagyon hamar bevezetik a fizetős rendszert. Hogy kinek, mennyit, miként kell majd a havonta lepengetett biztosítása mellett az egészségügyi szolgáltatásra, orvosi vizitre, kórházi ellátásra költenie, ha a közeljövőben megbetegszik, pontosan még nem tudni (Cseke Attila RMDSZ-es szakminiszter előbb-utóbb előáll, és elmondja). De tény, az ágazatnak már most alig van pénze, adósságai meghaladják a félmilliárd eurót. A krónikus pénzhiány miatt elképesztő a gyógyszerhiány a kórházakban, s a felgyűlt és nem törlesztett adósságok miatt egyre nehezebben működnek a gyógyszerellátók, patikák is. Hogy ezen némiképp enyhítsenek, az említett szándéknyilatkozatban vállalta a kormány, hogy kilencven napon belül törleszti magángyógyszertáraknál, orvosiműszerszállítóknál felgyűlt hatalmas adósságát is.
Érkeznek tehát szép sorban a kölcsönök, amit előbb-utóbb meg is kell adni. Ráadásul ellentételezésként olyan szociális elvonásokat követelnek, ami bizonyára jót tesz az államháztartásnak, de igen-igen kellemetlen lesz a lakosságnak.