A Kormosfej településein pozitívra fordult a gyermekszaporulat. Ebben a népességrobbanásról ismert Székelyszáldobos vezet, ahol azonban a helybeli roma tanulók teszik ki a tankötelesek oroszlánrészét. A szigorúan vett demográfia, no meg a kedélyeket riogató fejkvótarendszer szempontjából azonban semmilyen jelentősége sincsen annak, hogy milyen a nemzetiségi összetétel egy adott iskolában.
— Mit lehet tudni az idei iskolai évet befolyásolni látszó kvótarendszer kilátásairól? — kérdeztük Fazakas Attilát (képünk), aki aligazgatói minőségben vezeti a bardoci Benkő József Általános Iskolát.
— Éppen eleget számolgattuk az esélyeket a székelyszáldobosi központi igazgatóval, Tókos Jenővel — és egyelőre, úgy néz ki, majdnem megkapnánk azt a pénz, ami községszinten a hatvanöt tanügyi fizetésére elégséges volna. Ha azonban központilag változtatni fogják a rács szerinti fizetési létrát, akkor nem biztos, hogy a mi számításunk tükrözi a valóságot. A kollégák jelenlegi fizetését véve alapul éppen hogy szűkösen még beleférnénk ebbe a keretbe. Sok spórolási lehetőség kínálkozott a mi számításunkban, mert több kolléga ingázik a három falu iskolájában. Nem kiegészítjük a kollégák óráit, hanem átmennek a szomszédos iskolába, és ott a saját szakmájukat tanítják. Különösebben sok jóra nem is számíthatunk, mert ami újként jön, általában mindig megszorítás szokott lenni, s ebben a helyzetben a leépítés is szóba jöhet.
Nem volt érdektelen nézegetni a községi szintű iskolai statisztikát, mert kiderült, hogy az óvodákban százhetven gyerek van, a négy falusi iskola alsó tagozatán 337, míg a felső tagozaton — három iskolában, kivéve Olaszteleket — 219. Összesen 726 tanulója van a községi iskolahálózatnak. Nem kis szám. Nos, miként azt Tókos igazgató is megerősítette, ezekkel a számokkal végezték a bemutatott fejkvótás kalkulust. ,,A velünk közölt úgymond hivatalos fedettségi szám 95,08 százalék. Ilyen arányban fedi a tanulólétszám az oktató személyzet fizetését. Egyelőre ez, ami biztos — mondotta Tókos. Várjuk a további fejleményeket." Jövőbenézésünk szempontjából többet mondó az óvodák létszáma, az aranytartalék: Olaszteleken 23, Bardocon 35, Erdőfülén 58 és Száldoboson 54. A száldobosi alsó tagozat 224 tanulójából csak 37 gyerek van a magyar tagozaton, a különbséget a román tagozat roma nemzetiségű tanulói teszik ki. Hasonlóképpen mutat a száldobosi felső tagozat is, ahol 42 tanuló a magyar és 87 a román tagozatra jár. Ez a természetes szaporulat olyan demográfiai jelenség, amit csak az tud helyére rakni, aki egyetért a romák integrációjának hosszan alakuló, de fontos folyamatával. Ezt gyakorolja a bardoci önkormányzat is, melynek munkájában részt vesz a roma képviselet.
Jövőbenézésünket próbáltuk az egyház oldaláról is megközelíteni, ahol a statisztika nem ennyire biztató. Tiszteletes Balázsi Zoltán bardoci református lelkipásztor (kélpünk) elmondta, hogy szolgálati évei alatt (1998—2010) riasztó módon esett híveinek a lélekszáma, 950-ről 809-re.
Optimálisabb létszámra — községi elosztásban — bizonyára csak akkor juthatnánk, ha beleszámolnánk a számvetésbe a nem annyira népes más felekezetűeket is, mint például a román ajkú pünkösdista keresztények lélekszámát, amit jobbára becslések alapján lehet rögzíteni. Az eddigiek azonban azt igazolják: ahol a gyermek, ott van a jövő!
Miközben Bardoc középkori, de használaton kívüli harangját nézegettük, azt is megtudtuk, hogy élő és erős a gyülekezet, templomát, közösségi tulajdonban lévő épületeit saját jövedelmi forrásaiból (pl. egyházi erdőbirtok) karban tartja, ápolja történelmi múltunkat.
— Szeretnénk kopját állítani az 1848—49-beli magyar szabadságharc emlékére, s a templomban márvány emléktáblára rögzíteni a helyi áldozatok neveit — fejezte be a lelkész.
A településnek és egyházának dicső múltját monográfiának is beillő, háromszáz oldalas összefoglalóját tiszteletes Antal István (képünk) nyugalmazott helybeli lelkész írta meg (A bardoci református egyház székely népe, Barót, 2009), aki közel négy évtizeden át pásztorolta a bardoci református lelkeket.
S mert a lakosság és a szerző Bardocot és nem Bardócot emleget, amikor faluja nevét kiejti, mi is ezt találtuk és találjuk mérvadónak. A szerző nem választotta ketté a polgári település és az egyház történetét, mert ,,a bardoci református egyházat a székely nép alkotja" — írja könyvének előszavában, amelyhez Fehér János vargyasi származású művelődéstörténész írt ajánlót. Részletes tájékoztatást kap az olvasó a falu történelmi múltjáról, a magyar szabadságharcban való részvételéről, a világháborúk és a kommunizmus évtizedeiről, a gazdasági és a társadalmi helyzetről, a kivándorlásról, helynevekről, határnevekről, gúny- és ragadványnevekről, és természetesen az egyházi életről. Nem maradt ki a könyvből az oktatás, a közművelődés, a hagyományápolás, a népszokások, hiszen ehhez a településhez kötődik a Sugár Jankó című újkori ballada is. A mű demográfiai adatai is azt igazolják, hogy a Kormos menti falu népe életre, fejlődésre, gyarapodásra rendeltetett. A szerző által előrevetített életkép pozitív. Miként azt az ajánlója írja: ,,a történelmi forrásokból származó adatok magyarázatát saját kritikai módszerével próbálta ellensúlyozni, munkája másokat is további kutatásokra ösztönözhet."
