A hagyomány ereje Bölönben annál nagyobb, mint hogy figyelembe vegyék a naptárt: a farsang ideje már lejárt, mégis most — böjt idején —, február utolsó hétvégéjén került sor a télbúcsúztatóra. Ennek ellenére a kapualjakban való kínálgatás, a díszes felvonulás hangulata sokak számára feledhetetlen marad.
Alig érünk be Bölön központjába, máris a színes rongyokba öltözött ,,cigányok" vesznek körbe, s ,,gombolják le" a nézelődésért, fényképezésért járó vámot. Az ember jó szívvel ad, hiszen kedvesek, s mint köztudott, nem maguknak kérik, ebből fedezik az esti bál költségeit. Nemsokára elindul a sereg. Hogy kiket rejtegetnek a régi korokat idéző ruhák, talán még a családtagok is csak találgatják. Formára talán még-még hasonlítanak fiaikra, rokonaikra, kedves ismerőseikre, ám a harsány smink, a vőlegényi, menyasszonyi ruha, a székely ködmön, a huszáregyenruha, a musztikás rongyai, a díszes fejedelmi köntös — mert Rákóczi fejedelem és nagyságos neje is tiszteletét tette ám! — jótékonyan sok mindent elrejt.
Az Erzsébet parkban félkörbe állnak, s a szervezők nevében Akácsos Zsolt rigmusokba szedetten mond köszönetet. A székely himnuszt követően a közelben levő unitárius parókia felé veszik útjukat, ahol ifj. Kozma Albert fogadja a népes sereget. A fiatal tiszteletes reményét fejezi ki, hogy a tél magával messze viszi a rossz, az ártó szellemeket is, s keresztény szeretetben élhetünk, ápolhatjuk több száz esztendős hagyományainkat. A templom alatt, zegzugos kis utcán haladunk a református parókia felé, ahol Fancsal Zsolt Gerő fogad süteménnyel, itókával és jó szóval. Átmentett örökségünk, hagyományaink fontosságára hívja fel a figyelmet, s arra kéri Bölön népét, ápolják azokat a következő évtizedekben is.
Délutánra a község minden fontos részét meglátogatja a rezesbanda és serege. A szekérkeréken utazó-forgó Ádám és Éva számára is közeleg a vég. Elégnek, s velük együtt búcsúzik a tél is.
